Tegnap volt a polgári repülés világnapja. Ebből az alkalomból hoztam két érdekes történetet.

A repülő szerzetes I.

Számomra mindig megkapó, amikor a vallás emberei művelnek természetfeletti csodákat, amikor egyszerű szerzetesek használnak olyan képességeket, melyek csak a szentek sajátjai, ellenben az egyház főméltóságai – ki tudja, miért – ezeket a varázslatos adottságokat, égi adományokat „nem kapják meg”. Ismerkedjünk meg egy levitáló szerzetes történetével!

A levitáció gyakorlatilag a szellem ereje általi levegőbe emelkedést takarja. Egyetlen nemzethez sem kötődik a mágikus repülés, mivel ez egy egyetemes csoda. A feljegyzések szerint Cupertinói (vagy Copertinói) József több mint 70 alkalommal repült ily módon.

A történet ott kezdődik, hogy a későbbi barát Giuseppe Desa néven látta meg a napvilágot. Gyermekként is furcsa volt, mert gyakorta előfordult, hogy pajtásai a tanórák alatt megmosolyogták. Ennek oka minden bizonnyal az lehetett, hogy sokszor esett révületbe, s olyankor csak tátott szájjal, előre, a semmibe meredve ült mozdulatlanul. Osztálytársai éppen ezért a „tátott szájú” gúnynevet ragasztották rá.

Mivel meglehetősen hanyag volt, így a kapucinus rendből csakhamar kizárták. Ezután Ferences-rendi szerzetes lett. Az önsanyargatás megszállottja volt, aminek meg is lett a következménye: spirituális képességei olyannyira felerősödtek, hogy szerzetestársai már azt is megtiltották neki, hogy az istentiszteleteken részt vegyen. Tudniillik, sokszor esett önkívületi állapotba.

Cupertinói József először 1638-ban emelkedett a levegőbe a Szent Gergely-templomban imádkozás közben. Nem csoda hát, hogy Rómába küldték. VIII. Orbán pápa már nagyon várta a találkozást, s nem is maradt el a jutalma, mert az első alkalommal a szeme láttára emelkedett a levegőbe a szerzetes.

Sokan isteni csodát láttak József ténykedéseiben, nevezetesen abban, hogy hol székegyházakban, hol kisebb templomokban, hol a szabad ég alatt képes volt a levegőbe emelkedni. A protestáns J. F. Brunswick herceg József levitálását látva döntött úgy, hogy áttér a katolikus hitre. József földi pályafutása 1663-ban ért végett. Érdemeiért, és mert megkérdőjelezhetetlenek voltak a csodái, 1767-ben szentté avatták. Azon pedig már nem lepődünk meg, hogy később a pilóták, az űrhajósok és az utazók védőszentje lett.

A levitáció egyébiránt minden korban jellemző volt a szentekre. A felemelkedésnek ez a megjelenési formája egyfajta üzenetnek is beillik: a földtől való elszakadást és a menny felé emelkedést szimbolizálja.
Cupertinói Józsefen kívül több száz, nem csak katolikus szentet tisztelnek azért, mert képes volt a repülésre: az iszlám kultúrkörben, az európai boszorkány, a sámáni és a keleti hagyományokban egyaránt szép számmal találunk hasonló képességű vallásos vagy spirituálisan fejlett személyeket.

De még mielőtt irigyelni kezdenénk e jópofának tűnő adományért őket, gyorsan elmondom, hogy sok szent nem tudta szabályozni ezt a képességét és sokszor maguk a csodatevők is megijedtek a saját csodájuktól.

Az pedig kifejezetten furcsa, hogy az elmúlt uszkve 200 évben egyetlen katolikus szent sem hajtott végre levitációs csodát, míg a jelen korban Indiában találunk ilyeneket.

Forrás: boldognapot.hu/blog


                              A repülő szerzetes II.


Az első angol, aki szárnyak segítségével a levegőbe repült, egy 11. századi bencés szerzetes, Malmesburyi Elmer (vagy Eilmer) volt. A malmesburyi apátság tetejéről leugró angol a 12. században született Gesta Regum Anglorum szerint 200 métert szállt a levegőben, mielőtt mindkét lábát eltörve becsapódott volna a földbe. A házi készítésű szárnyakról sajnos nem sokat lehet tudni, az azonban bizonyos, hogy a kézirat szerzője, Malmesburyi Vilmos ugyanabban a rendházban tevékenykedett szerzetesként, mint a bátor barát. Személyesen azonban még nem lehetett jelen az évtizedekkel korábban lezajlott nagy kísérletnél, így valószínűleg olyan szerzetesektől hallotta a történetet, akik még ismerték az öreg Malmesburyi Elmert.

Malmesburyi Elmer ábrázolása a malmesburyi katedrális egyik üvegablakán

Forrás: mult-kor.hu

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET. Részlet a Szent Lukács evangéliuma teológiai és üdvtörténeti szempontból című könyvből

írta: Josef Dillersberger
(Megjelent a Szent Margit Lap 32. számában)
„Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinek, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták Az angyal bement hozzá, és így köszöntötte: ‘Üdvözlégy, kegyelemmel teljes. Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál!’” (Luk 1,26-28)

E jelenést összehasonlítva az angyalnak Zakariásnál tett (Luk 1,5-20) látogatásával, a két esemény közti különbségek azonnal szembe ötlenek. Ugyanakkor e különbségeknek komolyabb jelentősége is van, melyet nagyon pontosan ki kell emelni. Zakariásnál az angyal „megjelent”, méghozzá rögtön „az áldozati oltár jobb oldalán”. Ez az a hely, ahol a zsidók hite szerint az angyal láthatatlanul egyébként is mindig jelen volt. Mindenesetre nem esik szó az angyal valamilyen „cselekvéséről”, hanem csak arról, hogy egyszerűen ott van. A „bemenetelt” Zakariásnak kellett előbb megtennie – az angyal egy lépést sem tett feléje.

Egészen másképp történik ez Máriánál! Isten itt az angyalt valóban mint egy emberi küldöncöt először „elküldte”. Utána az angyalnak „be kell menni hozzá”. Végezetül az angyal még a legnagyobb tisztelettel köszönti is Máriát. Az eszébe sem jutott, hogy Zakariást az üzenet átadása előtt még üdvözölje is; ott azonnal, minden fajta ceremónia, bevezetés nélkül rátért küldetése céljára.
Csak itt, a Szűz előtt mond köszöntőt, mely világosan elválasztható a két tényleges üzenettől, melyet előbb Zakariásnak és most Máriának kell átadnia. Csak a Szűz előtt szólal meg háromszor, ezáltal kerül jelentésébe az a szent hármas felosztás, mely mondandóját oly szépen és érthetően tagolja.

E különbségek értelme azonnal világos. Zakariásnál az angyal kétségen kívül megőrizte teljes méltóságát a pap előtt. Ott az angyal fogadta a papot, és hogy felsőbbrendűsége ne szenvedjen semmilyen csorbát, Isten szent hajlékában, az oltár jobb oldalán, az esti tömjénáldozat szent órájában tette magát láthatóvá. Hagyta, hogy a pap lépjen be őhozzá, hogy – köszönés nélkül – átadja neki az üzenetet. Világos tehát, hogy itt az alacsonyabban álló jött a magasabban állóhoz, a szolga az úrhoz vagy legalábbis az urak Urának magasabbrendű szolgájához. Mindenesetre a választott nép papja életének legszentebb órájában mélyen alatta állt Isten küldöncének, aki benne félelmet keltve hirtelen előtte termett.

Máriánál ez fordítva van. Itt az angyal az, aki belép. Itt tehát Mária az, aki az angyalt „fogadja”. Az angyal nem áll elé jelenésként, hanem belép hozzá, mint olyan, akinek érkezését előbb jelenteni kell. Az ugyan nem áll a szövegben, hogy az angyal belépése előtt az ajtón kopogott volna, de a történet úgy hangzik, hogy ezt a benyomást kelti. Hiszen Isten az angyalt előbb „a városba” küldte, tehát Gábriel már itt emberi alakot öltött, és csak ezután, úgy mint egy ember ment Mária házához, hogy oda belépjen. És ehhez még hozzájön a köszöntés. Az angyal az, aki először köszön. Elsőként nem küldetése és megbízatása okát közli Máriával, hanem mindenek előtt a formát, az illemet tartja be, elsőként köszönti őt!

Nem fér hozzá tehát kétség, hogy Mária a magasabb és az angyal az alacsonyabb rendű. Ez annál is inkább elcsodálkoztató, mert ez a magasabbrendű egy lány, aki ráadásul még el is van jegyezve, tehát valójában már valakinek alá van rendelve; tehát rangban, és tiszteletadásban a legcsekélyebb mértékben sem egyenértékű egy Isten szolgálatában megőszült pappal. Mégis, az angyal még arra sem várhatott, hogy ez a lány a templomba jöjjön vagy legalább a zsidók názáreti imaházába. Már a lány kamrácskája olyan szent hely volt, hogy Isten hírnökének kellett betérnie oda, mely tény Máriát mint az angyal úrnőjét mutatja be!
     Így már az a kérdés is megengedett, hogy a hely, ahol Mária lakik, nem szentebb-e, mint a régi templom Jeruzsálemben?

Szabad legyen e helyütt egy másik, egy még mélyebb titkot is érinteni. A tény, hogy az angyal belépésével és még inkább köszöntésével hódolatteljesen Mária alá rendelte magát, a messze régmúltba mutat. Az emberiség történelmének kezdete előtt történt az angyalok megmérettetése és bukása. A kinyilatkoztatásból csak azt tudjuk, hogy sok angyal elbukott, és hogy a gonosz ezekkel a bukott angyalokkal jött a világba. Arról, hogy mely próbatételt kellett az angyaloknak kiállniuk a keresztény hagyomány csak feltevésekre szorítkozik. A vélekedések azonban kitartóan egy irányba mutatnak, mégpedig abba, mely szerint Isten valahogyan tudatta az angyalokkal, hogy egy ember – talán egy asszony, kiről Mózes könyve beszél (Móz 3,15) – fog egykoron föléjük emeltetni és fölöttük uralkodni. Ezeknek a tisztán szellemi lényeknek felfoghatatlan volt, miként magasodhatna feléjük egy szellemből és anyagból álló képződmény. A jó angyalok mégis alávetették magukat ennek a felfoghatatlannak, a rosszak azonban nem akartak maguk fölött egy embert úrnőjükként elfogadni.

Ha ez valóban így volt, akkor most itt, ebben az órában, Názáretben jött el a jó angyalok nagy, kozmikus órája. Gábriel köszöntésével most tették le a tisztán szellemi lények hűségesküjüket ez előtt a szűz előtt. Ezzel a hódolatteljes meghajlással az angyal valóban azt teljesítette, amit az idők kezdete előtt azon a vizsgán a jó angyalok akaratukkal eldöntöttek: azaz azt, hogy ez az ember uralkodhat felettük! A tiszta szellemek lénye kizárja, hogy „történelmük” legyen. Történelmük csak az embereknek van. Annál nagyszerűbb a názáreti esemény! Hiszen ez a történelmi óra, melyben az angyal a szűz elé lépett, az angyalok sorsát is magában foglalta!

Az angyal köszöntésében tehát benne volt az az egyszeri, döntő lépés, mely a jó angyaloknak az örök üdvösséget kiérdemelte! És így ez a köszöntés egyetlen látható jele annak a vizsgának, mely a szellemek megkülönböztetését eldöntötte. Lényüket tekintve az angyalok és ördögök egyformák. Mindketten tisztán szellemi lények test és anyag nélkül. De itt, a szűz előtt elváltak egymástól, olyannyira, hogy olyan szakadék került közéjük, mely már soha többé nem hidalható át. És a döntő, „kis” jel ez: a jók köszöntek, míg a többiek megtagadták a köszöntést. Az angyal köszöntése Máriához tehát a szellemek harcának mindent eldöntő jele lett! És mivel az emberiség történelme ezeknek a harcoknak immár egyetlen színtere, e köszöntés az emberek számára is döntő jellé vált. Az ember a Máriához intézett köszöntés által mond a legtömörebben és legvilágosabban ellent az ördögnek és az ő műveinek, és ugyanezzel foglalja el helyét a legegyértelműbben a jó szellemek csapatában!

Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet

Hagyományos római rítusú Szentmise-2018 December 9

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk a kedves Híveket!

Könyvbemutató!

Tisztelt olvasóink!

2018. december első hetében jelenik meg új kiadványunk:

Iohannes Scotus Eriugena:

A szellem sasmadarának hangja. Homília Szent János evangéliumának prológusához.

(120 oldal, keménytáblás, színes, korabeli kódex-illusztrációkkal díszített, latin-magyar kétnyelvű kiadás.)

A kiváló Karoling-kori teológus és filozófus műve egyfajta meditatio a jánosi prológus első tizennégy passzusáról, az Atyával egylényegű Ige-Isten világban és emberben való jelenlétének misztériumáról.

A könyv bemutatójára 2018. december 10-én 17.00 órakor kerül sor a Párbeszéd Házában (Budapest, Horánszky utca 20.)

Mindenkit szeretettel várnak!

Sursum Kiadó

Xavéri Szent Ferenc áldozópap december 3.

Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.

FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rosszszándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett. Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: "Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!" Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kolégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552 -ben

Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

http://www.katolikus.hu/szentek/1203.html

Választható olvasmányok1Kor 9, 16-19. 22-23
Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

Mk 16, 15-20
Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot!

Könyörgés

Istenünk, te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.