† Hagyományos római rítusú Szentmise - 2018 Május 13 †

http://szeretetlang.blog.hu

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. 

Várjuk a kedves Híveket! 

SZENT MIHÁLY NAPJA

Szent Mihály Arkangyal

A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek.
    
Az imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

        „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!
    
Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami: szóbeszéd, amit megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.
     Itt most leközlöm az egyszerű nép által is napjában többször mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán. Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy e hónap 1-12-e közt 12 részben foglalkoztam az Égi Seregek Vezérével! (A első poszt itt!)

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen.

Forrás: http://szeretetlang.blog.hu

Május 4. Szent Flórián - a tűzoltók védőszentje +Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.

Magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is keresztény lett. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodalmasok voltak az Egyház számára, így Flórián kitöltvén a szolgálat éveit, békességben vehetett búcsút a hadseregtől, s mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.
Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.
Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.
                                                                          🔥
A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. Katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. Erre az ábrázolásmódra legendája két magyarázatot is kínál. Az egyik szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságára csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai. A másik magyarázat szerint egyszer egy szénégető nagy máglyát rakott, melyet annak rendje-módja szerint portakaróval fedett be. Amikor a farakás belseje már izzott, egy nagy szélvihar megbontotta a portakarót, és az egész lángba borult. A szénégető próbálta újra befödni a máglyát, de eközben ő maga is a lángok közé esett. Nagy veszedelmében így fohászkodott: ,,Szent Flórián, aki vízben lettél vértanú, küldj vizet segítségemre, és mentsd meg az életemet!'' Azonnal víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült.
                                                                            🔥
Legendája szerint amikor Lorchba indult, a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak.''
Aquilinus először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent nevedet.''
Aquilinus ennek hallatára rákiáltott: ,,Micsoda badarságot beszélsz, hogy dacolni akarsz a császár parancsával!'' Mire Flórián: ,,Míg földi fegyvert hordtam, titkon szolgáltam Istenemet, és a sátán soha nem bírt elidegeníteni tőle. Most a testem ugyan hatalmadban van, de a lelkemnek nem árthatsz, mert az egyedül Istené. Engedelmeskedem parancsaidnak, amennyiben mint katona ezzel tartozom, de arra senki nem kényszeríthet, hogy bálványokat imádjak!'' Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''
                                                                             🔥
Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.                             
                                                                             🔥
Kérünk, Urunk, Szent Flórián érdemeiért és könyörgésére oltalmazz bennünket minden lelki és testi veszedelem, főként a tűz pusztításai és gonosz vágyaink lelket emésztőlángjai ellen!
                                                                         
Forrás: www.katolikus.hu/szentek

† Hagyományos római rítusú Szentmise - 2018 Május 6 †

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. 

Várjuk a kedves Híveket!

A miseruhák és azok jelentései

Aki földi királyhoz kihallgatásra megy, az tiszteletből ünnepélyes öltözetet vesz föl: épen így a pap is, ha az oltárnál a legmagasabb király előtt megjelenik. A pap az oltárnál külön öltözetet használ annak jelképezésére, hogy ő ott nem saját hatalmából cselekszik, hanem mint Krisztus Urunk helyettese. Már az ószövetségben külön ruhákat írt elő az Úr az istentisztelet számára. A miseöltözet az apostolok korából származik.

A szentmisénél hat ruhadarab használatos, úgymint a vállkendő, a miseing, az öv, a karkötő, a stóla és a miseruha.

A vállkendőt keleten a nyak befödésére szokták használni. A papok régebben a fej befödésére használták, hogy a szentmise alatt ne szórakozzanak könnyen. A szerzetes papoknál ma is szokásban van a fej befödése. Világi papoknál most is a nyak és vállaknak befödésére használják. A vállkendő arra a kendőre emlékeztet bennünket, mellyel az Úr Jézus kínzói bekötötték szemeit és kezdték arcul verni, mondván: «Találd el, kicsoda az, aki megütött?» A vállkendő arra inti a papokat és híveket, hogy a szentmise alatt szemeiket őrizet alatt tartsák, űzzenek ki elméjükből minden földi gondot, szórakozást és áhítattal arra a fölséges áldozatra gondoljanak, melyet Jézus Krisztus az ő mennyei Atyjának a pap kezei által bemutat.

A miseing (alba) a földig leérő fehér vászonruha. Keleten szokásban volt ünnepélyes alkalmakkor, midőn tisztán kellett megjelenni, fehér ruhát viselni. Ilyen ruhát kapott például a menyegzőre meghívott ember a lakodalmasok termébe való belépéskor; ezen menyegzői öltönyt említi fel Krisztus Urunk a menyegzőről szóló példabeszédében. A miseing emlékeztet arra a fehér gúnyöltözetre, melyet Heródes az Üdvözítőre adott. Így csúfolják meg Jézust ma is, akik nem imádkozni mennek a templomba, hanem csak szemhizlalás végett, vagy hogy mutogassák bársonyuk és selymök hitvány rongyait, vagy hogy másokat rostálgassanak. Ezeknek szól az Úr ítélete: «Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.» (Luk. 19, 46.) A miseing fehér színe int bennünket, hogy tiszta szívvel jelenjünk meg a szentmisén, mert imádságod, misehallgatásod és másnemű jócselekedeted mindaddig kárba vész, hiába leszen, míg meg nem tisztítod lelkedet a bűnbánat könnyeiben, a penitenciatartás szentségében; mert Istennek csak a megtisztult lelkek fohászaiban telik öröme.

Az öv azon zsinór, mellyel a miseinget megerősítik, hogy a papot a járásban ne akadályozza. A keletieknél szokásban volt utazás alkalmával, valamint munka közben a hosszú ruhát övvel felkötni. Ez az öv a kötelet jelenti, mellyel édes Üdvözítőnket az oszlophoz kötözték, mikor kegyetlenül megostorozták és arra int mindnyájunkat, hogy kötözzük meg mi is szenvedélyeinket, különösen a test rendetlen vágyait, hogy meg ne fertőztessük testünket a rút, tisztátalan, állati bűnökkel.

A karkötő, vagyis izzadtság-kendő kezdetben vászonkendő volt, melyet a bal karon hordtak, s mellyel a pap az izzadtságot törölte le. (Szűk rejtekhelyeken miséztek, katakombákban; vagy a meghatottság könnyei.) Ma olyan anyagból van, mint a miseruha. Veronika kendőjére emlékeztet... Jézus vigasztalta a kesergő asszonyokat. Amikor ínség, szomorúság ér bennünket, mikor azt gondolod, hogy téged, bűnös embert, még Isten sem hallgat meg; mikor az emberek eltaszítanak maguktól, megvetnek és úgy állsz a földön, mint egy apátlan-anyátlan árva, ó akkor kelj föl, jöjj a templomba szentmisére, kérj Jézustól vigasztalást, segítséget és bizonyára meg fogsz enyhülni.

A stóla két széles szalag, melyek a nyakról a mellen keresztül függnek le és felül össze vannak varrva. Ez is a miseruha kelméjéből készült. A papi hatalom és méltóság jele, azért mindig fölveszi ezt, ha szentel, prédikál, gyóntat, miséz. A pap Krisztus helyettese s ugyanazt teszi a szentmisében. Ép ezekért tisztelet illeti meg. Megrovásra méltó a különféle babonaság... például ha valaki válogat, hogy melyik pap végezze az ő szentmiséjét, vagy melyiken akar jelen lenni, mert minden pap egyenlő hatalommal bír, nem az ő jámborságától függ a szentmise ereje; végtelen értékű az mindig.

A tulajdonképpeni miseruha díszes öltöny, mely a mellet és a hátat betakarja és körülbelül a térdig ér, felül nyílása van a fej számára, innen a név: casula vagyis házacska. Ezen a ruhán elől is, hátul is kereszt szokott lenni és jelenti Krisztus keresztjét, melyet tulajdon vállain vitt a Golgotára, és melyre rászegezték, s amelyen három órai iszonyatos haláltusa között kiadta lelkét. A miseruha elején a kereszt azért van, hogy soha el ne felejtsük, hogy mindig szem előtt tartsuk a szent keresztet és jusson eszünkbe, mily drága áron váltott meg Jézus bennünket. A miseruha hátulján a kereszt azért van, hogy Krisztus példájára a földi bajokat, csapásokat, bántalmakat békével tűrjük, mert Jézussal, a mi Urunkkal csak úgy dicsőíttetünk meg, ha Jézussal, a mi Urunkkal békével hordozzuk keresztünket; azért mondja Krisztus Urunk: «Aki nem viseli keresztjét és nem jő utánam, nem lehet az én tanítványom.» (Luk. 14, 27.)

A misén kívül a pap az ő hivatalos ténykedései közben rendesen rövid albát visel, amit karingnek nevezünk. Ünnepélyes alkalmakkor ezenfelül palástot (pluviale). Ha ünnepélyesség alkalmával a papnak még más papok is segédkeznek (assistálnak), akkor ezeknek is külön ruhájuk van (dalmatika).

A miseruha színei

Különféle ünnepeken különféle színű miseruhát ölt magára a miséző pap. Igy némelykor fehérben miséz. A fehér szín az ártatlanságot, tisztaságot jelenti, azért az egyház a fehér színt Üdvözítőnk, továbbá szűz Mária, valamint a hitvallók és szent szüzek ünnepein használja. A piros szín a szeretet és vértanúság színe, azért pirosban misézik a pap pünkösdkor, mikor a szeretet Istene apostolaira szállott, és vértanúk ünnepein, akik Jézus iránt való szeretetből vérüket ontották. A zöld a remény színe, rendesen olyan vasárnapokon használtatik, amelyekre semmi ünnep, vagy szentnek napja nem esik és azt jelenti, hogy Krisztus által van reménységünk a mennyországra. A kék vagy viola szín a bánat és törödelem színe, ádventben, nagybőjtben, búzaszentelő és keresztjáró napokon használtatik. A fekete szín a gyász színe, azért használjuk nagypénteken, halottas szentmisében és temetéseknél. Ez a szín azt kiáltja felénk: Ember! Emlékezzél meg, hogy porból lettél, porrá válsz. Rövid az élet, lelked hamarosan az ítélő Bíró elé áll; boldog lész, ha itt a földön üdvösségeden szorgalmasan munkálkodtál; de jaj neked, ha hivalkodva támolyogsz a világ piacán, mert mint haszontalan szolga ki fogsz vetteni a külső sötétségre, ahol sírás lesz és fogak csikorgatása.

mb. [Marton Bernát OP]

(Rózsafüzér Királynéja. Képes havi folyóirat. A Rózsafüzértársulatok hivatalos lapja. Szerk.: P. Marton Bernát OP. M. O. P. XLVI. évfolyam, 1. szám, 1930. február. 51-54. old. Egyről-másról című rovat)

Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu