2017. április 24., hétfő
2017. április 18., kedd
Nepomuki Szent János szobor avatása Algyőn
Lassan feledésbe merül, hogy Algyő egykor halászfalu volt, pedig erre
az 1950-es évekig még egy Nepomuki Szent János szobor is emlékeztetett a
töltésen, tekintetével a Tisza algyői szakaszát őrizte. A szobor
visszaállítását határozta el az ALTE, a nagyközség életében egyedülálló
módon gyűjtést is hirdetett az egyesület, hogy részben a helybéliek
összefogásával emeljék újra a szobrot.A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentjeként, a gyónási titok mártírjaként tartják számon Nepomuki Szent Jánost, aki Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. Számtalan helyen hidak és folyóvizek mentén láthatjuk alakját, sok helyen mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. Algyőn a múlt század elején emeltek szobrot a szentnek, néhány száz méterre a templomtól a töltés tetején, ám ma csak a talapzata áll. „Az algyői szobrot az ötvenes években vandálok zúzták össze, és maradványait a Tiszába hajigálták” – írja ifj. Lele József a Nepomuki Szent János szobrok Szeged környékén című művében, vagyis több mint hat évtizede nem őrködik a Tisza fölött,egészen mostanáig.....😇
Amerikai püspök "nyelvre és térdelve" áldozásra kéri az egyházmegye híveit
Robert Morlino, az Egyesült Államokban található Wisconsin Madison egyházmegyéjének püspöke arra kérte az egyházmegye összes hívét, hogy idén őszig mindannyian térjenek át az Oltáriszentség nyelvre és térdelés közbeni fogadására. A püspök reménye szerint ezzel növekedni fog a hívekben a "hódolat" Krisztus Valódi Jelenléte iránt az Eucharisztiában.
Morlino püspök minderre az április 11-ei krizmaszentelési szentmise homíliájában kérte a híveket. "Azt kérem, hogy együtt induljunk el az Oltáriszentség fogadása közbeni nagyobb hódolat felé. Azt kérem, hogy merjük mindannyian nyelvre és térdelve fogadni az Oltáriszentséget." - fogalmazott szentbeszéde végén a püspök.
"Kétségtelen, hogy az Oltáriszentséget nyelvre fogadni hódolatteljesebb. És nem tud lezser gesztussá válni. Azt kérem, hogy most ősztől a diákjainkat is az Oltáriszentség nyelvre fogadására tanítsuk." - tette hozzá a püspök.
Az 1960-es évekig a katolikusok térdelve és nyelvre fogadták az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentség kézbe fogadása egy nyílt engedetlenségi mozgalomként indult, Hollandiából. A kézbe áldozás visszaélésszerű elterjedése nyomán végül VI. Pál pápa, óvatosságra intve és szigorú feltételek mellett, jóváhagyta, hogy a püspökök külön engedélyt adjanak az egyházmegyéjük területén a kézbe áldozásra, egy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáción keresztül kiadott 1969-es levelében.
Madison püspökének lépését Brent King, az egyházmegye kommunikációs igazgatója úgy kommentálta, hogy az Oltáriszentség hagyományos módon (térdelve és nyelvre) történő fogadása növeli a hódolatot a test leeresztésének külső gesztusán keresztül, ami az Isten előtti személyes alázat belső érzésévé alakul. Ahogy Szent Pál írja a filippi híveknek - idézi King -: "Jézus nevére hajoljon meg minden térd" [Fil 2,10].
King elmondta, hogy "ha térdelünk, hódolatot fejezünk ki aziránt, amit valóban hiszünk is: hogy Krisztus teste, vére, lelke, és istensége jelen van a szentostyában." Ugyanakkor hozzátette: senki olyantól nem fogják megtagadni az Oltáriszentséget, aki továbbra is a kézbe áldozás mellett dönt.
Homíliájában Morlino püspök Robert Sarah bíborosnak, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának március 31-ei beszédére hivatkozott, amiben a prefektus - XVI. Benedek pápával egyetértve - "a hit súlyos válságáról" beszélt, mint ami nagymértékben a liturgia válságával függ össze (a prefektus bíboros teljes beszédének magyar fordítását a Juventutem Magyarország tette közzé).
Morlino püspök szerint miközben a katolikus egyház egyre többet foglalkozik a legkülönfélébb társadalmi kérdésekkel, aközben kudarcot vall az élő hit átadásában a következő nemzedékeknek. Mint mondta, erre rávilágít az a tény, hogy ma már a katolikusoknak csak kevesebb, mint negyede (Magyarországon egytizede) jelenik meg egyáltalán szentmisén.
Sarah bíboroshoz hasonlóan Morlino püspök is panaszkodott a liturgiában megjelent "tevékenységkényszer" miatt, amiben immár mindenki úgy érzi, hogy valamit muszáj tevékenyen művelnie a szentmise alatt. A püspök szerint a II. Vatikáni Zsinat "actuosa participatio" felhívása a hívek felé a liturgiában való "valódi részvételre" és nem pedig "aktív részvételre" felhívást jelent.
A püspök szerint fontosabb, hogy a szentmise résztvevői mély szemlélődést végezzenek arról, ami a szentmisében történik, vagyis arról, hogy Isten testben, vérben, lélekben és istenségében valóban megjelenik. Ennek fel kellene kavarnia a szentmisén résztvevők lelkét, csodálattal és csodálkozással kellene eltöltenie őket; ehelyett a hívek túlságosan elfoglalják magukat a szentmisén ahhoz, hogy erre figyeljenek - tette hozzá.
Amikor tavaly Sarah bíboros - a Vatikán liberális köreiben aggodalmat keltő módon - arra kérte a papságot, hogy az adventi időszakban végezzék a szentmisét 'ad orientem', azaz a liturgikus kelet felé forduló módon, Morlino egyike volt az Egyház első olyan püspökeinek, akik a kérést maguk is teljesítették.
Mindezt megelőzően Morlino arra is felszólította az egyházmegyéje plébániáit, hogy a tabernákulumokat minden templomban középre, a szentély középpontjába helyezzék vissza.
Morlino püspök 2003-ban kerül a madisoni egyházmegye élére. Közvetlenül őt megelőzően az egyházmegyét még a liberalizmus fellegváraként emlegették, politikai és vallási értelemben egyaránt. Morlino érkezésekor az egyházmegyében már mindössze csak hat szeminarista készült papságra. Morlino püspöksége alatt, 2015-re ez a szám meghatszorozódott. Innovációk helyett mindössze annyi kellett hozzá, hogy az egyházmegyének végre olyan püspöke legyen, aki komolyan veszi a katolikus hitet.
Írta: Katolikus Válasz
Írta: Katolikus Válasz
2017. április 12., szerda
2017. április 11., kedd
Leó-ima Szent Mihály főangyalhoz - ha nem is közkívánatra, de a "közönségszolgálat" jegyében
"Ez a bejegyzés bizonyos értelemben "riposzt", na nem visszavágás, vagy csattanós viszontválasz értelemben (ahogy normális esetben használjuk), hanem úgy, mint "re-post", azaz új közreadása - ha tetszik: update-je - egy régi blog-bejegyzésnek. Még 2007. szeptember 26-án közreadtam a http://strigonium.blogspot.hu-n egy írást a szeptember 29-i Szent Mihály ünnepre, melyben szót ejtettem XIII. Leó pápa félelmetes látomásáról, melynek eredményeképpen az angyali seregek fejedelmét megszólító ún. Leó-ima született. Íme a régi bejegyzés releváns részlete:
"Az imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források, és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.
«Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével hálaadásként részt vett egy másik mise bemutatásán. Hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét, és tekintete összpontosult valamire a celebráns feje fölött. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról és félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire.’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.»
Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a XX. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház XX. (és XXI.) századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami: szóbeszéd, amit megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl, amit olvasott misék után volt szokásban elimádkozni, XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is."
Eddig a régi bejegyzés. Most egy régi adósságot kívánok azzal törleszteni, hogy az eleddig magyar nyelven el nem érhető exorcizmus szövegét saját fordításban közreadom. Teszem ezt elsősorban azért, mert az exorcizmus negyedik bekezdésében - a Szent Péter széke helyén fölállított utálatosság trónusáról - különös és szívfájdító aktualitást vélhetünk fölfedezni. A eredeti latint most nem közlöm, hiszen az a 2007-es bejegyzésben már teljes terjedelmében olvasható
(ITT)."
Exorcizmus a sátán és pártütő angyalai ellen
Mennyei seregek legdicsőségesebb fejedelme, Szent Mihály főangyal: védelmezz minket a küzdelemben és tusakodásban, melyet a fejedelemségekkel és hatalmasságokkal szemben, e világban a földi sötétség vezérei, a mennyekben a gonosz szellemek ellen vívunk. Jöjj segítségére az embereknek, akiket Isten halhatatlannak teremtett, és saját képének hasonlatosságára alkotott, és nagy áron váltott meg az ördög zsarnoksága alól.
Vívd meg az Úr harcát ma a szent angyalok seregével együtt, amint megütköztél a gőg fejedelmével, Luciferrel és pártütő angyalaival: és nem diadalmaskodhattak, sem helyük nem volt többé az égben. És levetteték ama nagy sárkány, a régi kígyó, ki ördögnek hívatik és Sátánnak, aki elcsábítja az egész világot; és a földre vetteték, és vele együtt az ő angyalai.
Lám, az ősi ellenség és az emberek gyilkosa dühöngve fölkelt. A fény angyalának képét öltve, a gonosz lelkek teljes hadával szerte körüljár, és rátámad a földre, hogy kitörölje róla Istennek és az ő Fölkentjének nevét, az örök dicsőség koszorújára rendelt lelkeket őrjöngve tegye áldozatává, és taszítsa örök pusztulásba. E gonosztevő sárkány álnokságának mérgét mint valami tisztátalan folyamot árasztja az eszüket vesztett és romlott szívű emberekre, a hazugság, kegyetlenség és káromlás lelkét, és a fényűzésnek, minden véteknek és hamisságnak halálos leheletét.
Az Egyházat, a szeplőtelen Bárány jegyesét a fortélyos ellenség betöltötte keserűségekkel és megrészegítette ürömmel; szentségtörő kezeit vetette minden kívánatos dolgaira. Ahol Szent Péter széke és az igazság katedrája a népek világosságára alapíttatott, oda helyezték utálatosságuk és kegyetlenségük trónusát, hogy megvervén a pásztort szétszélesszék a nyájat.
Segítsd tehát, győzhetetlen herceg, Isten népét a rá törő lelki álnokságokkal szemben, és vezesd diadalra. Téged tisztel őrizőjeként és pártfogójaként a szent Egyház, benned dicsekszik mint védelmezőjében a föld és a pokol istentelen hatalmai ellen, terád bízta az Úr a megváltott lelkeket, hogy bevezesd őket a mennyei boldogságba. Könyörögj a békesség Istenéhez, hogy vesse a Sátánt lábaink alá, hogy ne tarthassa többé fogságban az embereket és ne árthasson az Egyháznak. Ajánld föl imáinkat a Fölséges Isten színe előtt, hogy elénk siessen az Úrnak irgalmassága; és ragadd meg a sárkányt, a régi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözve taszítsd őt a mélységbe, hogy ne hitegesse többé a népeket. Ámen.
Azért a te védelmedben és oltalmadban bizakodva, a mi szent szolgálatunknak hatalma által (ha laikus, vagy az exorcisták rendjét még föl nem vett klerikus mondja, akkor: az Anyaszentegyház szent hatalma által) az ellenséges ördögi cselvetéseket Jézus Krisztusnak, Istenünknek és Urunknak nevébe vetett hittel és bizalommal kezdjük elűzni.
V. Íme, az Úrnak keresztje, meneküljetek, ellenséges erők.
R. Győz az oroszlán Júda törzséből, Dávidnak gyökere.
V. Legyen a te irgalmasságod, Uram, mirajtunk.
R. Amint tebenned bízunk.
V. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet.
R. És az én kiáltásom jusson eléd.
(Ha legalább diákonus, hozzáteszi)
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Könyörögjünk!
Istenünk, és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja: segítségül hívjuk a te szent nevedet, és könyörögve kérjük kegyelmedet, hogy a Szeplőtelen, mindenkor Szűz, Istenszülő Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Szent Józsefnek, ugyanazon Szent Szűz Jegyesének, Szent Péter és Pál apostoloknak és minden szenteknek közbenjárása által méltóztassál nekünk megadni a segítséget a Sátán és minden más tisztátalan lélek ellen, akik körüljárnak a világban az emberi nem ártalmára és a lelkek elvesztésére. Ugyanazon Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Forrás: Dr. Alácsi Ervin János tábori lelkész
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



