2011. július 18., hétfő

Fél év Szarajevóban



E hét szerdáján távozik fél éves katonai misszióba Dr. Alácsi Ervin János tábori lelkész, százados, a szegedi régi rítusú szentmisék celebránsa. 140 katonatársát kíséri Szarajevóba, ahol hat hónapig fogja ellátni lelki szolgálatukat. Imádkozunk érte, hogy tettei mindenkor Isten akarata szerintiek legyenek, s hogy legyen gyümölcsöző ez a szolgálata is...

Ervin atyát egy héttel távozása előtt "szűk családi körben" búcsúztattuk immár rendszeressé vált hittanóráink helyszínén, kis evés-ivással, beszélgetéssel.

Hála legyen Istennek, hogy ily tudós lelki vezetőnk van, aki biztos kézzel irányítja sokszor botladozó híveit. Szentbeszédeiben egyértelmű, félreérthetetlen, a katolikus tanítást szigorúan, komolyan közvetíti. Külön öröm, hogy az egyházatyák iránymutatása mindig szerepel beszédeiben. Hittanóráinkon olyan témákat választ, amelyek amellett, hogy érdekesek, a mai katolikus közbeszédben szinte soha nem szerepelnek, ha pedig mégis, úgy igényességük, teológiai megalapozottságuk és kidolgozottságuk kívánnivalót hagy maga után. Ilyen volt: a kézbe áldozás története és szempontjai; a házasság teológiája; a Boldogságos Szűz Mária tisztelete (megkezdett sorozat) stb.

Várunk vissza, Ervin Atya!

2011. július 9., szombat

Fr. Barsi Balázs régi rítusú szentmiséje Szegeden


Örömmel tudatjuk, hogy 2011. augusztus 7-én, vasárnap 16:00 órakor Szegeden, az alsóvárosi ferences templomban a Havas Boldogasszony búcsú alkalmából Fr. BARSI BALÁZS OFM ferences atya, a sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és Kolostor elöljárója latin nyelvű szentmisét mutat be a római rítus rendkívüli formája (ú.n. tridenti rítus) szerint és szentbeszédet mond. 

Plakát innen letölthető.

Kempis Tamás: Krisztus követéséről I/1 (Pázmány Péter fordítása)

Első könyv
Oktatás a lelki életre

1. Krisztus követéséről és a világ minden hiúságának megutálásáról.


 1. A ki engem követ, nem jár sötétségben, úgymond az Úr. Ezek Krisztus szavai, mellyekkel int, hogy az ő szent életét és erkölcsét kövessük, ha valóban meg akarunk világosodni, és minden lelki vakságtól megszabadulni.

Fő törekvésünk legyen tehát a Úr Jézus életéről elmélkedni.

2. Krisztus tanítása a szentek minden tanítását fölülmúlja, és a kiben a Szentlélek ajándéka volna, abban elrejtett mannát találna.

De sokszor megesik, hogy némelyek az evangélium gyakori hallásából kevés ájtatosságot és lelki gerjedezést éreznek, mert nincs bennök Krisztus lelke.
   
 A ki pedig Krisztus igéjét teljesen és édesdeden meg akarja érteni, annak szükséges, hogy egész élete folyását ahhoz szabni és alkalmazni igyekezzék.
    
3. Mi haszon a Szentháromságról nagy tudósan vitatkoznod, ha nincs alázatosságod, a miért aztán a Szentháromságnak kelletlen vagy.
    
Bizon, bizon nagy szavak szentté és igazzá nem tesznek, hanem a tökéletes élet tesz Isten előtt kedvessé.
     
Inkább kívánom magamban a töredelmességet érezni, mint mivoltát érteni.
     
Ha az egész bibliát könyv nélkül tudnád, és minden bölcsek mondásit elmédben tartanád is; mit használna mind ez Isten szeretete és malasztja nélkül?
    
Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság, kivéve Istent szeretni és egyedül neki szolgálni.
  
Ez az igaz bölcsesség veleje, hogy e világot megutáljuk, és a mennyei boldogságra áhítozzunk.
     
4. Csak merő hiúság azért veszendő gazdagságot keresni, és abban reménységet helyezni.
             
Hiúság tisztségeket vadászni és magas polczokra fölemelkedni.
             
Hiúság a test kívánságát követni és olyanra vágyódni, a miért végre kemény kínokkal kell lakolni.
             
Hiúság hosszú életet óhajtani és a szent életre kevés gondot viselni.
             
Hiúság csak a jelen életre figyelmezni, és a következőre nem tekinteni.
             
Hiúság csak azt szeretni, a mi hirtelen elmúlik, és oda nem sietni, a hol örökkévaló öröm lakik.
             
5. Emlékezzél meg gyakorta azon közmondásról, hogy meg nem elégszik a szem látással, a fül sem telik be hallással.
             
Azon igyekezzél tehát, hogy szívedet a látható dolgok szerelmétől elfogd és a láthatatlanokra fordítsd. Mert a kik az érzékiségnek eresztik magukat, beszennyezik lelkiismeretöket és Isten kedvéből kiesnek.

2011. július 7., csütörtök

A járás (Romano Guardini: Örökmécs)

A XIX.sz. végén kibontakozott liturgikus mozgalom nagy alakja, Romano Guardini elgondolkodtató könyvecskéjének fejezetei


Hányan tudnak igazán járni? Mert a járás nem sietés és futás, hanem nyugodt mozgás. Nem csúszás-mászás, hanem biztos előrehaladás. Aki jár, ruganyosan lép, nem vonszolja magát. A törzs egyenesen áll, nem meghajolva. Nem bizonytalanul mozog, hanem biztos egyformasággal.

Igazán jól járni nem közönséges dolog. Szabadon, és mégis nemes fegyelemmel. Könnyen és erősen, egyenesen és teherbíróan, nyugodtan és előretörő lendülettel. És aszerint, hogy férfi, vagy nő jár-e, a járásban van valami katonásság, vagy kecsesség; az egyik külső terhet hordoz, a másik derűs, nyugodt, bensőséges világot.

És milyen széppé válik a járás, ha vallásos lelkület hatja át! Istentiszteletté nemesedhetik. Már egyszerűen a tudatos és hódolatos előrehaladás is az Isten színe előtt, mint pl. ha valaki a templomban, a legfőbb Úr házában, és főként az Ő szeme láttára jár. De járásunkkal Isten kísérőivé is szegődhetünk: így pl. a körmenetek alkalmával. Te persze most talán arra gondolsz, hogy a körmenetek résztvevői gyakran milyen fegyelmezetlenül lökdösődnek, milyen unottan vonszolják magukat és hogyan bámészkodnak szerteszét? Pedig milyen ünnepélyessé és lélekemelővé válhat a körmenet, amelyben az Urat kísérjük a város utcáin, vagy az ,,Ő mezőin,'' ha mindenki imádságos lélekkel jár: a férfiak katonás fegyelemmel, a nők anyai méltósággal, a leányok a maguk fiatalos vidám bájával, az ifjak fegyelmezett erővel!

Ily módon a bűnbánati körmenet is testet öltött imádsággá alakulhat át. Megtestesült tudata lehet bűneinknek és nyomorúságunknak, és mégis telve keresztényi bizalommal, amely meg van győződve arról, hogy miként az emberben van egy erő, a nyugodt, önmagában biztos akarat, mely fölötte áll minden többi erejének, azonképpen van egy legfőbb Hatalom is, mely felette áll minden nyomorúságnak és bűnnek, és ez a Hatalom az élő Isten.

Nemde a járás az emberi természet nemességének is egyik tényezője? Egyedül az embernek kiváltsága az egyenes testalkat, melyen maga uralkodik, és amellyel nyugodtan, biztosan viszi tovább önmagát. Egyenesen járni annyit jelent, mint embernek lenni.

De mi nem vagyunk egyszerűen csak emberek. ,,Isten ivadékai vagytok'', mondja az Írás. Istenből új életre születtünk. Krisztus él mibennünk, különösen bensőséges módon az Oltáriszentség által: az Ő teste van testünkben, az Ő vére kering vérünkben. Mert ,,aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne'', mondja az Úr. Krisztus növekszik bennünk és mi növekszünk benne, és egyre jobban Őbelé, s rajta át fölfelé, míg végre ,,el nem jutunk a Jézus Krisztusban való nagykorúságig'', amíg csak ,,ki nem alakul'' Ő mibennünk s míg csak minden lét és tevékenység, ,,akár eszünk, akár alszunk s bármit is cselekszünk'': a munka, a játék, az öröm és a könnyek, minden-minden Krisztus-életté nem változik át.

Ennek a titoknak a tudata milyen örömteljes, szépséggel és erővel áthatott kifejezést nyerhetne a helyes járásban! Az Úr parancsának mélységes értelmű teljesedésévé válhatna: ,,Járj előttem, és légy tökéletes.''

De csak akkor, ha teljes igazlelkűséggel végezzük! Csakis igazságból és nem hiú erőlködésből fakadhat ennek szépsége.

2011. június 18., szombat

Az állás (Romano Guardini: Örökmécs)

A XIX.sz. végén kibontakozott liturgikus mozgalom nagy alakja, Romano Guardini elgondolkodtató könyvecskéjének fejezetei 



Már szóltunk arról, hogy az Istennek kijáró tisztelet bizonyos meghatározott testtartást kíván. Isten olyan végtelenül nagy, mi pedig oly parányiak vagyunk, hogy e tudat külsőleg is megnyilvánul: megkicsinyít, térdre kényszerít bennünket.


A hódolatos lelkület azonban még másképpen is megmutatkozhat. Képzeld el, hogy ülsz, és pihensz vagy beszélgetsz valakivel. Most olyan személy jön, akit nagyon tisztelsz, és hozzád fordul. Ugye ilyen esetben rögtön fölkelnél, egyenes állásban hallgatnád meg szavait és válaszolnál neki? Mit jelent ez? Az állás mindenekelőtt összeszedettséget jelent, mert ilyenkor az ülés kényelmes testtartásával szemben fegyelmezett, feszes testállást veszünk fel. Annyit is jelent, hogy figyelünk, mert az állásban van valami feszültség, éberség. És végül azt is jelenti, hogy készen állunk, mert aki áll, minden további nélkül útnak is indulhat. Haladéktalanul végrehajthat egy megbízatást, hozzáfoghat valamilyen munkához, mihelyt erre parancsot kap.


Az állás tehát az Isten iránti hódolatnak másik oldalát mutatja meg. A térdelésben kifejezésre jutott az imádás, nyugodt kitartás, -- itt pedig az éber, tevékeny lelkület. Ilyen tisztelet tölti el a készenlétben álló szolgát, a harcrakész katonát. Az ilyen hódolatos tisztelet állást kíván.


Fölállunk, midőn fölhangzik a szentmisében az örömhír, az evangélium. Állnak a keresztszülők, amikor a gyermek helyett leteszik a keresztségi fogadást. Állnak a gyermekek is, midőn első áldozásuk alkalmával megújítják ezt a fogadást. Állnak a jegyesek, amikor az oltár előtt örök hűséget fogadnak egymásnak. És állunk még sok más szertartásnál is.


Némelykor a magánimádságban is igen kifejező lehet az állás. Az első keresztények szívesen imádkoztak állva. Bizonyára ismered a katakombák Orante-képét: egyenes tartású alak, nemesen leomló ruhában, kitárt karokkal. Szabadon és fegyelmezetten áll, hallgatva az igét és készen arra, hogy vidám lélekkel lásson a teljesítéséhez.


Van úgy is, hogy nem megy a térdelés, az ember feszélyezve érzi magát általa. Ilyenkor jót tesz az állás: felszabadít. De csakis a helyes állás! Akkor, ha mindkét lábunkon állunk, és nem támaszkodunk. Egyenes térdekkel, nem pedig hanyagul, meghajlítva azokat. Ki kell húznunk magunkat, uralkodnunk kell önmagunkon.
Ezzel az imádság fegyelmezett, de ugyanakkor szabad is lesz, telve hódolattal és tettrekészséggel.