Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. április 12-én 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Szent Ágoston beszéde húsvét nyolcadára, fehérvasárnapra, Sermo 259. PL 38:1196–1201. In: Az egyházatyák beszédeiből, VI. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 171–175. o.
A nyolcadik nap a világ végén új életet jelent, a hetedik pedig a szentek jövendő nyugalmát a földön. Uralkodni fog ugyanis az Úr szentjeivel együtt a földön, amint az írások mondják. Állni fog az Úr elkülönített és minden gonosz ragálytól megtisztított Egyháza, ahová gonosz nem teheti be a lábát. Ezt jelképezi az a 153 hal (Jn 21,11), amelyről már, ha jól emlékszem, elmélkedtünk.
Az Egyház itt jelenik meg először igazi fényben és méltóságban. Senkinek sem lesz itt kedve csalni, hazudni, farkas létére báránybőrbe bújni. „Jönni fog ugyanis az Úr, ki a sötétség titkait is megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza, és akkor dicsérete leszen kinek-kinek az Istentől” (1Kor 4,5). Rosszak ugyanis itt már nem lesznek: őket erre az időre már elkülöníti az Úr. A szentek sokasága úgy jelenik meg, mint a csűrben megtisztított búza, és úgy lesz beöntve a halhatatlanság égi hombárába. Ott tisztítják meg a gabonát, ahol előbb kicsépelték. Azt a helyet, ahol a gabonát kicsépelték és a polyvától megtisztították, a tiszta gabona szépsége díszíti.
A szelelés után a csűr egyik oldalán egy rakás pelyvát, másik oldalán egy rakás gabonát látunk. Tudjuk, hogy mi lesz a pelyva sorsa; azt is, hogy mennyire örül a gazda a gabonának. Most, mikor a pelyva már el van választva a gabonától, gyönyörűség annyi munka után nézni a nagy kupac gabonát, amely eddig a pelyva között rejtőzött, és ezért nem lehetett látni cséplés közben. A tiszta gabonát most már a hombárba öntik és gondosan őrzik. Így folyik e világban a lelki értelemben vett cséplés is, de a gabona és pelyva úgy össze van itt keveredve, hogy nehéz szétválasztani, mert a szelelés még nem történt meg. A szentek tömege az ítéletnapi szelelés után fog megjelenni, méltóságban tündökölve, érdemekben gazdagon, maga előtt víve szabadítójának irgalmasságát. Ez lesz a hetedik nap.
Első napnak az Ádámtól Noéig terjedő időt vehetjük, másodiknak a Noétól Ábrahámig, harmadiknak az Ábrahámtól Dávidig, negyediknek a Dávidtól a babiloni fogságig, ötödiknek a fogságtól Jézus Krisztus eljöveteléig terjedő időt. Az Úr születésétől kezdve tehát a hatodik napot töltjük. És amint a Teremtés könyve szerint az ember a hatodik napon teremtetett az Isten hasonlatosságára (Ter 1,26–27), így a jelenkorban is mintegy a hatodik napon újulunk meg a keresztségben, hogy visszanyerjük Teremtőnkkel való hasonlatosságunkat.
Mikor pedig ez a hatodik nap eltelik ama szelelés után jön a nyugalom, jön Isten szentjeinek és igazainak örömünnepe. A hetedik nap elteltével pedig abba az életbe és nyugalomba megyünk, „amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt, amiket Isten készített azoknak, akik őt szeretik” (1Kor 2,9). Ekkor mintegy visszatérünk a fejhez. Amint pedig hét nap elteltével a hét ugyanazon napjához érünk, ahonnan kiindultunk, éppígy a világ hét kora után ugyanazon halhatatlanságba és boldogságba jutunk vissza, ahonnan a bűnbeeséssel kiestünk.
Figyelmeztetlek benneteket, hogy kettős irgalmasságot gyakorol, aki, úgy ad a szegénynek, hogy saját maga adja. Mert nemcsak az adakozó jóságának kell meglennie bennetek, hanem a kiszolgáló alázatosságának is. Testvéreim, nem tudom hogyan, de érzi az adakozó lelke az emberi sors és emberi gyöngeség közösségét, mikor a módosabb kezét a szűkölködő kezébe teszi. Ámbár egyik ad, a másik kap, mégis összekapcsolódik az adakozó a megajándékozottal. Nem a baj kapcsol össze bennünk, hanem az alázatosság.
A ti gazdagságtok, ha Istennek tetszik, megmarad nektek és fiaitoknak. De azt a földi gazdagságot ne is említsük, amely az ember ártalmára van. A kincs ugyan nyugodtan hever a házban, de gazdája nyugalmát elveszi. Fél ez a rablótól, betörőtől, hűtlen szolgától, a gonosz és rossz szomszédtól. Minél többje van, annál jobban fél. De ha kincsedet alamizsnálkodással Istenre bízod, nem veszted el. Aggódnod sem kell érte, mert maga az Isten őrzi meg az égben, aki a földön is megadja azt, amire szükséged van. Vagy talán félsz, hogy Krisztus elveszíti azt, amit rábíztál? Nemde mindenki hű vagyonkezelőt választ családjából, hogy rábízza pénzét. Az a kezelő hatalmában áll, hogy a rábízott pénzt el ne lopja, de az nem, hogy el se veszítse.
De Krisztusnál ki megbízhatóbb, ki mindenhatóbb? Sem ellopni nem tud semmit tőled, hiszen mindent ő adott neked, amit neki adhatsz; sem valamit elveszíteni nem tud, mert mindent mindenható kezében tart. Tápláljátok bensőtöket, mikor agapét ültök! Mikor fölszolgálunk, a magunkét adjuk, sajátkezűleg adjuk, bár csak azokat adjuk, amiket Istentől kaptunk. Jó és Istennek nagyon kedves dolog, ha az adakozást sajátkezűleg végzitek. Elfogadja és viszonozza ajándékodat az Úr, aki megadta azt, amit másnak adj már azelőtt, mielőtt megérdemelted volna. Az adakozáshoz hozzá kell kapcsolni a saját kezű szolgálatot.
Mikor két érdemet nyerhetsz, miért veszítenéd el az egyiket? De mivel ki-ki elégtelen arra, hogy mindenkinek adjon, adjon mindenki erejéhez mérten vidáman a szegényeknek. “Mert lsten a jókedvű adakozót szereti.” (2Kor 9, 1) Szerezzük meg mindenáron a mennyek országát! Ne mondja senki, akinek legalább két dénárja van, hogy ő alkalmatlan a mennyek országa megszerzésére! Az evangéliumi özvegy ennyiért szerezte meg (Lk 21,2).
Elmúltak az ünnepnapok, következnek a napi foglalatosságok, üzletek, pörök. Testvéreim, ügyeljetek magatokra e fajta ügyeitekben. Az elmúlt ünnepnapokban a szelídséggel kellett töltekeznetek, nem pedig pörös ügyeitek megoldásán gondolkoznotok. Vannak azonban olyan emberek is, akik azért pihennek ezekben a napokban, hogy gonoszságokat találjanak ki, amelyeket majd e napok elteltével véghez visznek.
Kérlek benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik tudjak, hogy egész életükről, nem pedig csupán e tizenöt napról, számot kell Istennek adniok! A Szentírásnak sok kérdését szeretném még nektek megvilágítani, de az idő rövidsége miatt most nem tehetem. Tudom, hogy ezzel nektek tartozom, ezért meg is fogom adni. De egy tartozása mindenkinek van: a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése