Vallásosnak tartják magukat, de gyónni nem hajlandóak. Hosszú éveken, évtizedeken át hordozzák magukban a bűnt, a halált, a rothadást. Nyugaton pedig már sok templomban nincs is gyóntatószék, s ha valaki esetleg még gyónni szeretne, a pap azt mondja neki, hogy elég a mise elején a többiekkel elmondania, hogy „én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem…”, s utána nyugodt szívvel mehet áldozni.
Az emberi romlottság fokmérője nem is annyira az elkövetett bűnök nagysága és sokasága, mint inkább az őszinte bűnbánat és bűnvallás hiánya.
A mai Evangéliumban Jézus kimondja, hogy az üdvösség szempontjából a bűnös asszony jobb helyzetben van, mint a vallásos farizeus, mert ugyan több bűnt követett el, de szívből bánja a bűnét, míg a farizeusból hiányzik a bűn belátása és megbánása. Sokak tapasztalata, hogy egy őszinte gyónás óriási súlytól képes megszabadítani, és nemegyszer új irányt tud adni az ember életének.
S ahogy Dávid sem a csillagos ég alatt, a láthatatlan Örökkévalónak gyónt, hanem a próféta előtt ismerte be vétkét, úgy nekünk is fontos, hogy bűnös testvérünk, a pap elé térdelve mondjuk ki: „Vétkeztem az Úr ellen!” Ez a helyzet kijózanít önámításunkból, és terméketlen önfeloldozás helyett hozzásegít a bűnünktől való valódi megszabaduláshoz.
Barsi Balázs OFM atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése