Szentmise a pünkösd utáni I. vasárnapon, Szentháromság vasárnapján

Értesítjük a kedves híveket, hogy 2020. június 7-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk a kedves híveket!

Szentmise a húsvét utáni 6. vasárnapon (Áldozócsütörtök nyolcadában)

Értesítjük a kedves híveket, hogy 2020. május 24-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk a kedves híveket!

Szentmise a húsvét utáni 5. vasárnapon

Értesítjük a kedves híveket, hogy 2020. május 17-én 15:30 órakor a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
Várjuk a kedves híveket!

Litánia és könyörgések a járvány ellen: a Nagy litániák napjára (április 25.)

Búzaszentelési körmenet - Marcali, 1943.

A római liturgiában hagyományosan ma, azaz, Szent Márk evangélista napján vannak az ún. "nagy litániák" (litaniæ maiores), vagy népi nevén: búzaszentelő körmenetek a természeti csapások elhárítására. A szokás nagyon ősi, valószínűleg Liberius pápa (†366) idejére vezethető vissza. Most, amikor aligha tarthatunk a határban körmeneteket, talán tanácsos a fohászainkat a minket leginkább érintő természeti csapás, a járvány ellen fordítani. Az 1625-ös esztergomi rituálé erre a következő szöveget adja:

In Litaniarum precibus dicatur bis: „A peste et fame, líbera nos, Dómine!”; et infra suo loco: „Ut a pestiléntiæ flagello nos liberáre dignéris. te rogámus, audi nos!” Et in fine Litaniarum dicitur: Pater noster.

℣. Dómine, ne in furóre tuo árguas me!

℞. Neque in ira tua corrípias me!

℣. Dómine, non secúndum peccáta nostra fácias nobis!
℞. Neque secúndum iniquitátes nostras retríbuas nobis!
℣. Adiuva nos, Deus, salutáris noster!
℞.  Et propter glóriam nóminis tui, Dómine, líbera nos!
℣. Dómine, ne memíneris iniquitátum nostrárum antiquárum!
℞. Cito antícipent nos misericórdiæ tuæ, quia páuperes facti sumus nimis!
℣. Ora pro nobis, sancte Sebastiáne!
℞. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi!
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam!
℞. Et clamor meus ad te véniat!
℣. Dóminus vobíscum!
℞. Et cum spíritu tuo!

Orémus!

Exáudi, nos, Deus, salutáris noster, et intercedénte beáta et gloriósa Dei genitríce María semper vírgine, et beáto Sebastiáno mártyre tuo, et ómnibus sanctis, pópulum tuum ab iracúndiæ tuæ terróribus líbera, et misericórdiæ tuae fac largitáte secúrum.

Propitiáre, Dómine, supplicatiónibus nostris, et animárum et córporum medére languóribus, ut remissióne percépta, in tua semper benedictióne lætémur.

Da nobis, quǽsumus, Dómine, piæ petitiónis efféctum, et pestiléntiam mortalitatémque propitiátus avérte, ut mortálium corda cognóscant, a te indignánte tália flagélla prodíre, et te miseránte cessáre. Per Dóminum nostum, Iesum Christum, Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, iper ómnia sǽcula sæculórum. Amen.

A Mindenszentek litániájának könyörgéseiben kétszer: „A járványtól és éhínségtől, ments meg, Uram, minket!” , és a megfelelő helyen:  „Hogy minket a járványnak csapásától megszabadítani méltóztassál: kérünk téged, hallgass meg minket!”, a litánia után pedig: Mi Atyánk.

℣. Uram, ne büntess engem haragodban!

℞. És fölindulásodban ne korholj engem!

℣. Urunk, ne bűneink szerint cselekedj velünk!

℞. És ne gonoszságaink szerint fizess nekünk!

℣. Segíts meg minket, szabadító Istenünk!

℞.  És a te neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket!
℣. Urunk, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról!

℞. Hamar előzzön meg minket a te irgalmasságod, mert igen szegények lettünk!
℣. Imádkozzál érettünk, Szent Sebestyén!
℞. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire!
℣. Uram, hallgasd meg az én könyörgésemet!
℞. És az én kiáltásom jusson eléd!
℣. Az Úr legyen veletek!
℞. És a te lelkeddel!

Könyörögjünk!

Hallgass meg minket, üdvözítő Istenünk, és a boldogságos és dicsőséges Istenszülő, a mindenkor szűz Mária, és vértanúd, Szent Sebestyén és minden szentek közbenjárására szabadítsd meg a te népedet haragodnak félelmétől, és irgalmasságod bőségében adj nekik biztonságot!

Engesztelődj meg, Urunk, a mi könyörgéseinkre, és gyógyítsd meg a testi és lelki erőtlenségben szenvedőket, hogy a bűnök bocsánatát elnyerve, mindenkor a te áldásodnak örvendjünk!

Add meg nekünk, kérünk, Urunk, jámbor kérésünk hatását, és megengesztelődve fordítsd el tőlünk a járványt és a halált, hogy a halandók szívei fölismerjék, hogy az ilyen csapások a te nemtetszésedből származnak és a te könyörületedből érnek véget! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

Bejegyezte: Alácsi Ervin János
Forrás: http://strigonium.blogspot.com

Reductio ad absurdum – in tempore pestilentiae

Egykori egyetemi tanárom és barátom, Dr. Peter Kwasniewski tett közzé egy érdekes cikket, amiben rámutatott egy jelenségre, amin magam is sokat gondolkodom mostanában. Egyesek állítják, hogy ez a világjárvány annyira komoly változásokat fog előidézni, hogy a világ már sohasem lesz olyan, mint előtte. Ez igaz – érvelnek egyesek – a keresztények vallásgyakorlatára is. Ezt igazolják azok a történelmi léptékű társadalmi, kulturális, vallási változások is, amelyek a 14. század közepén föllángolt pestisjárvány után alakultak ki.

Persze egy változás lehet pozitív és negatív előjelű is. Vannak olyanok, akik szerint a papok és a hívek – miután hosszú heteken, hónapokon (?) keresztül nem lehettek jelen az Egyház közös istentiszteletein – ezután sokkal jobban meg fogják becsülni pl. a szentmiseáldozaton való részvételt. Adná Isten, hogy így legyen! Én pesszimista vagyok. Szerintem a legtöbb embert nehéz lesz visszaszoktatni a templompadokba, vagy mert úgy érzi, hogy a válság idején az Egyház magára hagyta, vagy mert rájött, hogy egész jól megvolt eddig is Józsi atya 40 perces se füle, se farka prédikációi nélkül, amit egy 2. eucharisztikus imával összecsapott max. 5 perces áldozati rész követett.

A papok sem vizsgáznak igazán jól a válság idején. Remélhettük volna, hogy a gyülekezet nélkül elmondott misék majd újra emlékeztetik papjainkat, hogy a szentmisében elsősorban nem kiselőadást tartanak a népnek, hanem engesztelő áldozatot mutatnak be az Istennek (a nép javára). Tényleg túl sok lett volna abban bízni, hogy ez visszahozza – legalább a papok fejében – a liturgiáink romlatlan istenközpontúságát? A tapasztalatom a következő: a papok fejében – tisztelet a kivételnek! – nem hogy nem állt helyre a rend, hanem újabb szomorú és megföllebezhetetlen bizonyítékát adták annak, hogy nem értik, mi a papságuk lényege, mi az, ami a szentmisében történik, lényegében mit tesznek, amikor az oltár elé állnak. A legtöbb pap ugyanis – és ezt személyes tapasztalatból mondom, felelősségem teljes tudatában!!! – nem mondott/mond nap mint nap miséket az üres templomokban. Jó, ha vasárnap megszólal benne a lelkiismeret.

Voltak olyanok is, akik azért legalább vasárnap "lemiséztek", de mivel teljesen értelmezhetetlen számukra a nép nélkül ünnepelt liturgia (főleg versus populum, azaz a néppel szemben, amelyik nincs ott!) inkább híveik fényképeivel ragasztgatták tele a templompadokat. És minderről a világi és ez egyházi sajtó lelkendezve tudósít! Milyen jópofa, nem? Tök jó fej ez az atya! Nem ám olyan merev, mint régen, meg mostanában a sötét képű konzervatív papok, hanem "rugalmas és leleményes"! Az nem tűnik föl senkinek, hogy ez elsősorban nem az otthonaikba bezárt hívek üdvössége iránti aggodalom, hanem a nép figyelméhez, visszajelzéséhez, tiszteletéhez, esetleg szeretetéhez szokott papok kóros hiányérzete, önsajnálata és pszichológiai értelemben vett függőségének tünete?

REDUCTIO AD ABSURDUM! – logikai visszavezetés a tétel képtelenségére! – írja Kwasniewski. És milyen igaza van! Itt áll előttünk díszeitől, sallangjaitól, ideológiai arzenáljától teljesen lemeztelenítve, undok és pőre valóságában az elmúlt 5-6 évtized szembemisézési gyakorlatának következménye a papi pszichére! Mise nép nélkül, minek? Ha pedig muszáj, legalább az illúzióját teremtsük meg annak, hogy nem maradtam egyedül (egyedül?) az Istennel, az angyalok megszámlálhatatlan sokaságával, minden szentekkel, akik előttem már a hit jegyével megjelölve távoztak az örök boldogságra, a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel, akiknek szabadulásáért ezt az áldozatot fölajánlom, az egyház teljes hierarchiájával, akikért a kánonban külön imádkozom. Nem, nem vagyok egyedül (egyedül?), mert ezek a fotókról visszamosolygó arcok megnyugtatnak, hiszen van végre (ha virtuálisan is), aki csiklandozza törékeny egómat.

Írta: Alácsi Ervin János

http://strigonium.blogspot.com