Hagyományos római rítusú Szentmise-2019 Augusztus 11

Értesítjük kedves híveinket hogy 15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában.

Várjuk kedves híveinket!

A bajnak új fajtája ütötte fel a fejét, szeretett testvéreim, amely ugyanúgy pusztít, mint az üldözés vihara, és az irgalmasság címén érte el csúcspontját az alattomos kór és hízelgő ártalom. Az evangélium szigora ellenére, az Úr és Isten törvényével ellentétben, egyesek könnyelműen osztogatják a feltételhez nem kötött közösséget, a semmis és hazug békét, amely ártalmas, hasztalan elnyerőinek. Nem kívánják meg a gyógyuláshoz szükséges türelmes várakozást, sem az elégtétel általi igazi orvosságot. Száműzték a szívből a bűnbánatot, az oly súlyos és nagy bűn emlékét is kitörölték. Betakarják a haldoklók sebeit, a benső rejtekbe mélyen befúródó halálos sebet színlelt sajnálkozással kendőzik. Alig fordultak el a Sátán oltárától, a szennytől és mocsoktól még bűzlő kezük máris az Úr szent teste után nyúl... rárontanak az Úr testére, de szembeszáll velük a Szentírás, amely kiáltja és mondja: "Mindenki, aki tiszta, enni fog a húsából, de minden olyan lélek, amely eszik az üdvösséges áldozat húsából, amely az Úré, és közben tisztátalanság van rajta, az elveszik a népből." (Lev 7,19). Az apostol is ugyanezt tanúsítja, amikor mondja: "Nem ihatjátok az úr kelyhét és démonok kelyhét; nem lehettek közösségben az Úr asztalával és a démonok asztalával" (1Kor 10,20). A dacosokat és makacsokat megfenyegeti és megbélyegzi, mondván: "Aki méltatlanul eszik az Úr kenyeréből, és iszik az Úr kelyhéből, az vétkes lesz az Úr testében és vérében" (1Kor 11,27).
Mivel mindezeket mellőzik és elhanyagolják, merényletet követnek el az ő teste és vére ellen, kezük és ajkuk még súlyosabban vétkezik az Úr ellen, mint amikor Őt megtagadták. A bűn kiengesztelése előtt, a vétek megvallása előtt, még mielőtt a pap keze és áldozata által megtisztulna a lelkiismeret, mielőtt a megsértett és fenyegető Úron esett sérelmet kiengesztelték volna, azt gondolják, hogy béke az, amit álnok szavakkal áruként kínálnak!

(Szent Cyprianus: A bukottakról - Kr. u. 250. körül)

Csaba testvér elmélkedése az evangéliumról....

2019. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

Teréz anya mondta: Isten nem az ő szegényeit képtelen jóllakatni, hanem a gazdagokat! Mérhetetlen kapzsiságunkban tönkre tesszük a világot!! A tévéből, a rádióból harsog a reklám "nekünk jogunk van hozzá, nekünk jár" és az ember mint megbabonázott alvajáró megy és mindent felvásárol! Már nincs hova tenni az új dolgokat, de nem baj, építünk még nagyobb házakat, raktárakat, lerakatokat! A kapzsiság, a fölösleges pazarlás mint a modern kor ragályos rákos daganata terjed, szétmarja a világunkat! A felelős politikusok megtesznek mindent, hogy a "szent növekedés" ne csak fenntartható legyen, de szépen tovább burjánozzon és a kapzsiság ez az óriási daganat megtámad, és mi vakok, nem létünket veszélyeztető gyilkos kórt látunk benne, hanem az önmegavalósitásunkra vezető lehetőséget, a létezésünk kiteljesedését! "Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."

Nézzük a csatolt tudósítást: "Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint szerint csaknem 2,8 millió hektáron lángol az erdő Szibériában. .... Becslések szerint eddig több, mint 1 millió állat pusztult el a tűzben, sokan szörnyű kínok között."

Határozzuk el, hogy ezentúl csak annyit teszek a tányéromba, amennyire valóban létem fenntartásához szükségem van! Ami fölösleges, az bűn!!!! Szomorú szívvel, Csaba t.
---------------------------------
https://www.allatierdekessegek.com/post/sziberia…

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.

Lk 12,13-21

Forrás: Saint Francis Foundation of Deva FB oldala

allatierdekessegek.com

Szibéria lángokban, az állatok ordítanak.

Az orosz Légi Tűzvédelmi Központ legújabb jelentése szerint…

"A manipulust azért vezették be, hogy letöröljék vele az áhítat könnyeit, amik a pap szemeiből folytak. Mert hajdanán a papok folyton könnyeztek a szentmise ünneplése alatt." - Liguori Szent Alfonz

HIT ÉS HAGYOMÁNY A szeged-alsóvárosi búcsú

A ferences testvérek a sümegi után a szegedi búcsú nyilvános szertartásrendjébe is fölvették a hagyományos rítusú szentmisét. Az alsóvárosi búcsúról Miklós Péter írását közöljük.

A szeged-alsóvárosi búcsú évszázados ünnepe a délvidéki katolicizmusnak. Szeged-Alsóváros a középkorban — amikor még a zabolátlan Tisza vízjárásos területei között jöttek létre a települések — önálló városka volt Alszeged néven. Saját önkormányzattal, élén a választott bíróval. Alszeged akkoriban elkülönült a Vártól (nagyjából a mai szegedi Belvárostól), amely akkoriban a királyi hatalom és az uralkodónak a sókereskedelem fölötti monopóliumának biztosítására hivatott erősség volt (hiszen az erdélyi só szállításának utat adó Maros Szeged fölött folyik a Tiszába) éppúgy, mint Asszonyfalvától — ami a mai Szeged-Fölsőváros területén volt —, ahol többnyire kereskedők, kézművesek, halászok, vízi emberek éltek.

Szeged-Alsóvárosnak — Alszegednek — a középkorban Szent Péter tiszteletére szentelt temploma volt, amely mellett a johannita rendnek működött kórháza és szegényháza (ispotálya). Ez a templom azonban a török időkben elpusztult. A mai szeged-alsóvárosi templom a tizenötödik–tizenhatodik századi magyar gótika sajátos remeke. A templom patrónája Szűz Mária, búcsúünnepe pedig augusztus ötödike, Havi Boldogasszony (újabb kori, elterjedt nevén Havas Boldogasszony) napja. Az 1503-ra elkészült templomot hat évvel később, augusztus ötödikén szentelték föl.

Augusztus ötödike eredetileg a híres római Mária-templom, a Santa Maria Maggiore-bazilika fölszentelésének napja volt. A székesegyház hagyománya, hogy alapítói — egy előkelő és gazdag, de gyermektelen római házaspár — templomot akartak építeni. Egy meleg augusztusi éjszakán álmukban megjelent nekik Szűz Mária és azt mondta, hogy ott építtessenek templomot, ahová reggelre hó esik. Erre emlékezve a középkorban a Mária-ünnepeken a Santa Mária Maggiore-templomban mise közben fehér rózsaszirmokat szórtak a hívek közé.

A csodatévőnek tartott Fekete Mária-kegykép (amely a lengyel katolicizmus jelképének tekintett częstochowai Fekete Madonna alapján készült) vonzotta Szegedre a délvidéki búcsújárókat. De a Havi Boldogasszony alsóvárosi búcsúja nemcsak spirituális esemény volt. A török utáni újjáéledés idején a Délvidék számos településére került szegedi kirajzás — a Bálint Sándor által olyan csodásan leírt szögedi nemzet — számára az összetartozás ünnepe, s a szegedi eredet és a szegedi származás kifejezésének alkalma lett. A búcsúsok — legtöbben egykor szegedi családok sarjai — már szombaton délután megérkeztek, a templom körül a parkban (az egykori temetőben) keresztaljanként elkülönültek és énekeltek, imádkoztak, másnap pedig részt vettek a búcsú szentmiséjén. Ezt a szegedi rokonokkal és ismerősökkel való találkozás követte, vagy ebédet és szegedi borokat fogyasztottak valamelyik alkalmi borkimérésben — duttyánban. Ezeket az alsóvárosi házak szárazkapui alatt a búcsú idején még a huszadik század közepén is működtették a hagyományőrző családok.

A nagy szegedi költő, Juhász Gyula Havi Boldogasszony (1928) című versében így írt a virrasztó búcsúsokról:

Az öreg templom füvellő tövében
A nyári éjben ott hevernek ők,
Parasztok, barnák, csöndes és komoly nép,
Mint hajdan őseik, a
bessenyők.

Móricz Zsigmond pedig Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) című regényében a következő szavakkal örökítette meg a Havi Boldogasszony napi búcsút:

Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ős otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelmű a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában s éjszakájában. Mert a távolról jövők már előtte való este indulnak, s egész éjszaka róják mezítlábbal még ebben az időben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz.

Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztvivő. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezető akasztófának csodálatosan egyszerű és szimbolikus emléke.

És énekeket énekelnek, amelyek ezerévesek, s ha újabban költek is, teljesen az ezer és másfél ezer év előtti énekek szellemében.