Mi, magyarok november 19-én emlékezünk szent életű Árpádházi
királylányunkról, Erzsébetről. Európa keresztény országaiban november
17-én, halálának napján tartanak ünnepségeket.
Korai gyermekévek
Szent
Erzsébet II. András és Gertrúd lányaként látta meg a napvilágot
1207-ben. A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius, Szent Erzsébet
életrajz írója így emlékezett meg a korai évekről ,,A tiszteletreméltó
és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e
világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Már kiskorától
arra nevelték, hogy egyszer egy külföldi király vagy fejedelem felesége
lesz. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő
urával, Lajossal, akinek szülei Hermann gróf és Zsófia grófnő sokat
vártak ettől a rangos házasságtól. Az pedig igencsak felvirágoztatta a
tartományt, amikor a fényes magyar királyi küldöttség kincstárnyi
hozománnyal megérkezett a wartburgi várba.
Különös szokások
A
kis Erzsébetet jósága és kedvessége miatt szinte mindenki megszerette,
vőlegénye, a nála hét évvel idősebb Lajos pedig első látásra
belészeretett. A leendő anyósnak, Zsófiának azonban nem tetszett a
királylány néhány magyar szokása. Nem értette meg mély vallásosságát, az
pedig egyenesen undorító volt az anyósnak, hogy a közrendű lányokat is
egyenrangú társnak tekintette. Talán őseink hagyományához ragaszkodott
akkor is, amikor nem vette át a nők számára előírt tipegő járást, hanem
természetesen járt az udvarban. Azt nem is kell kommentálni, hogy miért
szerette Erzsébet a körtáncoknál jobban a lovaglást. Szerencsére
vőlegénye, Lajos védelmére kelt és nem engedte Erzsébetet bántani.
Az ifjú feleség
A
fiatal pár boldogsága teljes volt, a férj támogatta Erzsébez
adakozásait. 1225-ben kitört éhínség idején belegyezett, hogy a fiatal
feleség felnyissa a kamrákat és hombárokat, hogy mindenki számára
jutasson a javakból. Erzsébet is hamarosan oltalomra szorult, hiszen
férje 1227-ben keresztes hadjáratra indult és útközben megbetegedett és
meghalt. Férje javait sógora vette át, aki nem hasonlított szeretett
férjére. Abból az időből maradt fent a híre rózsás jelenet. Erzsébet
ugyanis továbbra is jótékonykodott a szegények között. Az egyik napon
sógora, Henrik hirtelen hazatért a vadászatról, és találkozott a fiatal
özveggyel, aki egy nagy kosárral a karján sétált. Henrik föltartóztatta,
mert látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta
neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik
azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett
bocsátania Erzsébetet.
Utolsó évek
A
fiatal özvegy gyerekeivel együtt megszökött lakóhelyéről, nem tért
vissza szülőföldjére, pedig egyszer egy magyar küldöttség is elment
érte. Apja, II. András ugyanis értesült nehéz helyzetéről és haza akarta
vinni lányát. Ő azonban férje birtokain maradt és a szegénységet
választotta. Végül özvegyi javait megkapta, amiből a türingiai tartomány
szélén, Marburgban vett magának egy birtokot. Ott megalapította Európa
első kórházát, ahol ő is lelkiismeretesen ápolta a betegeket és vigaszt
nyújtott számukra. A sok böjtölés és a vég nélküli munka miatt Erzsébet
1231 novemberében megbetegedett. Meggyötört szervezete küzdött a
betegséggel. Utolsó óráiban magyarul énekelt. November 17-én hajnalban
meghalt. Szegényes ruhájában ravatalozták fel. Amikor megkezdték a
gyászmisét, a templom tetejére leszállt egy nagy, fekete madár és
örömteli dalba kezdett. Talán az Árpádok szent madara, a turul jelent
meg, hogy elbúcsúzzon a szent életű királylánytól. Marburgban temették
el. Erzsébet csodáiról szóló hírek szárnyra keltek és ezrek látogatták
meg sírját. Ennek a nagy kultusznak hatására a magyarokkal egyébként
ellenséges IX. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta.
Árpádházi Szent Erzsébet könyörögj érettünk!
Szent Erzsébet csodái: http://uj.katolikus.hu/csoda.php
Forrás: O.B. - barikad.hu
