Ez lett volna a liturgia reformja, amit a II. Vatikáni Zsinat szorgalmazott?
Hogy mi is az a liturgikus reform, amit a
zsinati atyák javasoltak, kiderül a zsinatnak abból a dokumentumából,
amely kifejezetten a liturgiával foglalkozott: a Sacrosanctum Concilium (SC) kezdetű zsinati konstitúcióból.
1. A hagyományos latin miserítus az új miserítussal "egyenjogú" és vele "egyenlő tisztelet" illeti meg
[A] hagyományhoz híven a Szentséges Zsinat kijelenti, hogy az Anyaszentegyház az összes törvényesen elismert szertartást egyenjogúnak tartja és egyenlő tiszteletben részesíti; azt akarja, hogy ezek a szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket (SC 4.)
2. A liturgia végzésében és részvételében nem a minimumra, hanem a maximumra kell törekednünk
[A] szent pásztoroknak ügyelniök kell arra, hogy a liturgikus cselekmények végzésénél ne csak érvényesség és megengedettség szabályait tartsák meg, hanem a hívek e szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyenek részt. (SC 11.)
3. A szent liturgia megújításának módjárólAz Egyház mint jóságos anya -- hogy a keresztény nép a szent liturgiában biztonságosabban elnyerhesse a kegyelmek bőségét -- gondosan kívánja végrehajtani a liturgia általános megújítását. A liturgia ugyanis részben az isteni alapítás folytán változhatatlan, részben változásnak alávetett összetevőkből áll, melyek az idők folyamán változhatnak, s változniuk is kell, ha netalán olyan elemek épültek be, melyek a liturgia benső természetének kevésbé felelnek meg, vagy alkalmatlanokká váltak. Ebben a megújításban a szövegeket és a szertartásokat úgy kell rendezni, hogy világosabban fejezzék ki a jelzett szent valóságokat, s így a keresztény nép, amennyire csak lehet, könnyen fölfoghassa azokat, és általuk teljesen, tevékenyen és a közösség jellegének megfelelően együtt ünnepelhessen. (SC 21.)
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése