Hirdetjük a kedves testvéreknek, hogy 2026. március 8-án 16:30 órakor a szegedi Szent József jezsuita templomban (Szeged, Dáni u. 3.) hagyományos római rítusú szentmise lesz.
LELKI ÚTRAVALÓ:
Bruno Astensis beszéde nagyböjt III. vasárnapjára; Homilia 40., PL 165:794–796. In: Az egyházatyák beszédeiből, VI. köt. (Szent István Társulat, Budapest, 1944), 141–146. o.
Szent Máté evangélista elbeszélése szerint ez az ember nemcsak süket, hanem vak is volt (Mt 12,22). Vak ugyanis minden ember, ki nem követi a fényt, amely azt mondja: „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Néma pedig az, aki nem tudja vétkeit megvallani, s ajkait Isten dicséretére megnyitni. Ördöge meg annak van, ki nagy bűnben megmarad; s ezért int bennünket az Apostol: „Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben!” (Róm 6,12) Ameddig ugyanis a bűn uralkodik az emberen, addig legyőzött fogolyként tartja őt az ördög. Itt tehát a vakot és némát rögtön meggyógyítja Jézus, mihelyt az Úrhoz vezetik, és bűneit megbánja, úgy, hogy megszabadulva az ördögtől, beszél és lát. Beszél, de nem üres haszontalanságokat, mint azelőtt, hanem szent és üdvös dolgokat, amilyenek teremtményhez illenek. Lát, de nem hiúságokat szíve szemével, hanem az élet és igazság fényét értelmének szemével.
„Némelyek pedig közületek mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket” (Lk 11,15). Ezekről így beszél Máté evangélista: „A farizeusok pedig mondák, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket” (Mt 9,34). A farizeusok ugyanis minél jobbaknak és bölcsebbeknek látszottak a többieknél, annál nagyobb irigységgel izgattak az Úr ellen. De ki tanított benneteket erre, farizeusok? Ha nem lennétek Belzebub tanítványai, az ő szócsöveiként ilyeneket nem mondanátok. Látjátok, hogy Jézus halottakat támaszt föl, vakokat megvilágosít, poklosokat megtisztít, minden nyomorúságot és betegséget meggyógyít; s azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzi ki az ördögöket? Vajon Belzebub, a legyek istene tudott-e valaha ilyent tenni?
„Mások megkísértvén, égi jelet kérének tőle” (Lk 11,16). A másik evangélista mondja el, mit felelt nekik az Úr: „A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván; de nem adatik neki jel, hanem csak Jónás próféta jele. Mert valamint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy leszen az Emberfia a föld szívében három nap és három éjjel” (Mt 12,39–40). Elég nektek ez a jel, sem a földről, sem az égről nem láthattok más jelet! Csodálatos, nagy jel az, hogy három napra és három éjjelre az emberek hatalmába adta magát az, ki mindent hatalmában tart. Mit jelent ugyanis „a föld szívében”, ha nem azt, hogy a bűnösök kényében, hatalmában, vágyában? Erről maga az Úr is beszélt Pilátusnak: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan fölülről nem adatott volna neked” (Jn 19,11). Amint ugyanis az ég az igazakat jelenti, úgy a föld jelenti a bűnösöket. Ezekről azonban föntebb már szóltam.
De menjünk tovább! "Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán magával meghasonlott, miképpen állhat fönn az ő országa? Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket” (Lk 11,17–18). Nyilvánvalóan az én gondolatmenetem következményéhez jutnak, kik azt mondják, hogy Belzebub erejével űzi ki az ördögöket. Ha ugyanis így volna, amint ők mondják, Belzebub már teljesen elvesztette volna erejét és hatalmát. Mert ha az ördögök egymás ellen háborút viselnének, vajmi kevés, sőt semmi erejük nem volna az emberek ellen. Pedig elég szomorú, hogy alig van néhány ember, akik annyira egyetértenének a jóban, amennyire a gonosz lelkek szövetkeztek a rosszra. Mert bár a számuk végtelenül nagy, abban mégis mind egyetértenek, hogy csak rosszat kívánnak cselekedni. Ha ugyanis a rosszra való eme egyetértés nem lett volna meg bennük, és bűnbánatot akartak és tudtak volna tartani, akkor Belzebub országa elpusztult volna. Látunk ilyet más birodalmakban.
Nem úgy van tehát, ahogy ők mondják, nem űzi ki a sátánt a sátán, sőt inkább egymásnak mindnyájan mindenben segítenek. Ezért mondja az ördögről az Úr Jób által: „Teste, mint az öntött pajzs, egy-máshoz simuló pikkelyekből van egyberakva; az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük; az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak” (Jób 41,6–8). Ezekkel a szavakkal azt mondja ugyanis, hogy a gonosz lelkek oly szoros egyetértésben vannak egymással, hogy semmiképp sem tudnak egymástól elszakadni. Az ördögök testületén értenünk kel! ugyanis a gonoszlelkek egész hadseregét. Bárcsak lehetséges volna, hogy az ő nagy békéjük és egyetértésük fölborulna, s a rossz amaz országa fölbomolna!
Folytassuk! „Ha pedig én a Belzebub által űzőm ki az ördögöt, a ti atyáitok ki által űzik ki?” (Lk 11,19) Ha rólam, mondja, ilyeneket gondoltok, mit mondotok tanítványaimról? Tudom ugyanis, hogy nem értitek meg a tanítványokat, kik oly szörnyű dolgokat gondoltok a Mesterről. Az apostolokat ugyanis farizeusok fiainak nevezték, mert ők is es mindenki más, ki hitt a föltámadásban, amit a farizeusok hirdettek, a farizeusokat mintegy atyáiknak es mestereiknek tekintették. Ebből az is érthető, hogy a tanítványok ennek a szektának a követői voltak; ez a szekta ugyanis a többinél jobb volt, bár sok dologban ez sem volt jó. Ezért olvassuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy Pál apostol! is fölkiáltott: „Én farizeus és farizeusoknak a fia vagyok, a reménység és pedig a holtak föltámadása miatt állok törvény előtt” (ApCsel 23,6). Ez az az ok, amiért Krisztus tanítványai farizeusok fiainak mondatnak.
Tovább menve: „Azért ők lesznek a ti bíráitok” (Lk 11,19). Ők ugyanis tizenkét székben fognak ülni, ítélvén Izráel tizenkét törzsét. „Ha meg én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az lsten országa” (Lk 11,20). Hogy pedig ez mit jelent, kimutatja a másik evangélista, mondván: „Ha meg én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mt 12,28). Ez pedig igaz, nem lehet kételkedni, eljött hozzánk Isten országa. Ahol ugyanis Isten Lelke, ott van Isten országa. A Szentlelket pedig Isten ujjának mondja a kegyelmek sokágú szélosztása miatt. A test egyetlen részében sincs ugyanis annyi ág, amennyi a kézen az ujj. Olyan ez, mintha mondaná: Én pedig Isten Lelke s az istenség ereje által űzöm ki az ördögöket, mert alá vannak nekem vetve, mert hatalmamban vannak, mert nem tudnak nekem ellenállni, mert megkötözve, bilincsben tartom őket.
„Midőn az erős fegyveresen őrzi udvarát, békében van a tulajdona. De mikor nálánál erősebb jővén, legyőzi őt, minden fegyverzetét elveszti, melyben bízott, és elosztja prédáját” (Lk 11,21–22). Erős volt ugyanis az ördög, de én erősebb vagyok. Beléptem házába, e világra jöttem, mely az ő háza volt; de közel van az idő, mikor e világ vezérét kidobják. Megkötöztem, edényeit összetörtem, s a szerencsétlen embereket, kiket legyőzött, szolgaságából megszabadítottam. Nincs hát velem, nem is gyűjt velem, ördögöt se űz ki velem, nem gyógyítja meg az embereket, mint én, nem gyűjti össze a nyájat, nem is vezeti az élet legelőire, mint én. Mit tesz hát? Akarod hallani, mit? Szétszór, gyilkol, és akiket csak tud, a halálra és örök kárhozatra cipel. Ezt jelenti az: „Aki nincs velem, ellenem vagyon, és aki nem gyűjt velem, szétszór” (Lk 11,23).
