2. Nem is kell az ilyen érzülethez túlságosan ragaszkodnod, mert igen hamar az ellenkezőre változhat.
3. A kegyelem idején gondold meg, mily szegény és nyomorult szoktál lenni a kegyelem nélkül.
4. Nem is abban áll az előmenetel a lelki életben, hogy a vigasztalás kegyelmében részesülsz, hanem hogy alázatosan magad megtagadva, béketűrően viseled elvesztését; úgy, hogy ez esetben az imádság gyakorlásában meg ne restülj és a többi szokásos jó cselekedeteidet semmi szín alatt el ne mulaszd.
5. Hanem tehetséged és értelmed szerint örömest megtedd mindazt, ami tőled telik, és elméd szárazsága vagy keserűsége miatt, melyet érzel, magadat semmiképpen el ne hanyagold.
6. Mert sokan vannak. kik midőn nincs kedvük szerint, legott türelmetlenek vagy elcsüggednek.
7. Nincs mindig az ember hatalmában az útja; hanem Isten adja a vigasztalást, amikor akarja, amennyire akarja, akinek akarja; és csak úgy adja, amint neki tetszik és nem másképpen.
8. Nem egy gondatlan jutott tönkre az ájtatosság kegyelme miatt, mert többet akartak tenni, mint amennyit bírtak, nem fontolták meg, csekély erejükhöz van-e mérve a munka, hanem inkább szívük indulatát követték, mint a józan ész szavát.
9. És mivel vakmerően nagyobbra törtek, mint Isten akarta, azért a kegyelmet csakhamar elvesztették.
10. Szegényeké lettek és nyomorultan magukra maradtak, akik az égbe rakták fészküket, hogy megalázva és elszegényedve tanuljanak nem a maguk szárnyain repülni, hanem az én szárnyaim alatt reménykedni.
11. Akik újak és járatlanok az Úr útján, könnyen csalódnak és csúffá lesznek, ha okos emberek tanácsát nem követik.
12. Ha inkább saját kedvüket akarják követni, mint tapasztalt embernek hinni, rossz végük lesz, hacsak fejeskedésükkel föl nem hagynak.
13. Akik magukat bölcseknek tartják, ritkán engedik, hogy mások igazgassák őket.
14. Jobb a csekély tudomány és kevés belátás alázatossággal, mint a bölcsesség tömérdek kincsei hiú tetszelgéssel.
15. Jobb, hogy kevesed van, mint hogy a sokban büszke légy.
16. Nem elég okosan cselekszik, aki egészen átengedi magát az örömnek és megfeledkezik előbbi szegénységéről és a tiszta istenfélelemről, amely mindig retteg, hogy az Isten-nyújtotta kegyelmet elveszti.
17. Az sem elég erényes és értelmes, aki a viszontagság és bármely nehézség idején igen kislelkűen viseli magát: én felőlem kevesebb bizalommal gondolkodik és érez, mint illenék.
18. Aki béke idején igen bátor akar lenni, az a hadakozás idején gyakran nagyon leverten és bátortalanul viselkedik.
19. Ha mindenkor alázatos, a magad szemében csekély maradni s lelkedet szépen mérsékelni és kormányozni tudnád, nem esnél oly hamar veszedelembe és bűnbe.
20. Jó tanács: ha lelki buzgóságot érzel, arra gondolj, mi lesz veled, mikor a lelki világosság eltávozik.
21. Mikor pedig ez megtörténik, jusson eszedbe, hogy megint visszatérhet a világosság, amelyet a te oktatásodra és az én dicsőségemre ideig-óráig megvontam.
22. Az efféle próba sokszor hasznosabb, mint ha mindig kedved szerint jól menne dolgod.
23. Mert az érdemeket nem a szerint kell számítani, hogy valakinek több látomása vagy vigasztalása van, vagy hogy a Szentírásban jártasabb vagy hogy magasabb fokon áll.
24. Hanem abból, hogy az igazi alázatosságban jól meggyökerezett és isteni szeretettel teljes, ha mindenkor tisztán és igazán Isten dicsőségét keresi, ha magát semmibe sem veszi és igazán megveti, jobban örül annak, hogy megvetik és megalázzák, mint hogy magasztalják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése