A jelentősebb középkori lovagrendek: Szent Sír Lovagrend

A rend jelvénye: fehér alapon vérvörös talpaskereszt, melyhez négy, hasonló színű kisebb talpaskereszt csatlakozik. Az öt kereszt Jézus öt sebét jelképezi. A Szent Sír Lovagrend eredete visszanyúlik egészen 1099-re, amikor arab, perzsa és török dúlások után, Jeruzsálemet keresztény kézre kerülésekor megkezdődött Jézus sírhelyének a Szent Sír templomának helyreállítása, majd újjáépítése. Bouillon Gottfried (sz. 1060 körül) volt a keresztes hadjáratok vezére 1095-től 1099-ig. Jeruzsálem visszafoglalása után felajánlották neki a királyi címet, mint a városállam első keresztény uralkodójának. Ő a címet nem, csak a hatalmat fogadta el, és felvette az Advocatus Sancti Sepulchri: a Szent Sír Védelmezője címet. Bouillon 1100. július 18-án halt meg, a Szent Sír templomában temették el. Még halála előtt lovagokat állított a Szent Sír őrzésére. A rend alapításának pontos idejét nem ismerjük, létrejöttében szerepet játszott a johannita és a templomos lovagrend megalakítása. A lovagrend már 1103-as forrásokban előfordul, 1114-ben pedig már Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend néven említik. A pápa hivatalosan 1122-ben ismerte el a Rendet. A Rend Hippói Szent Ágoston reguláját követi, fő feladatuk a Szent Sír őrzése, illetve a szentföldi zarándokok védelme. A lovagok felavatása mindig a Szent Sírnál történik. 1160-ban a pápa együttesen határozta meg a Szent Sír Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Johannita Lovagrend jogait.

1291-ben, amikor Jeruzsálem megszűnt mint latin királyság, a keresztes lovagrendek maradványai Európába húzódtak vissza, főként Spanyolországba. Még az 1400-as években is virágzott a Rend, annak ellenére, hogy eredeti célja, a Szent Sír őrzése tulajdonképpen megszűnt. 1459-ben a pápa fel is oszlatta a Rendet, majd 1489-ben a Rendből már kiszakított Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjét egybeolvasztotta a Máltai Lovagrenddel, és a Nagymesteri címet is a Máltaiakra ruházta át. 1496-ban aztán a következő pápa újjáélesztette a Szent Sír Lovagrendet, Nagymesteréül a mindenkori pápát jelölve meg. 847-ben, miután visszaállt a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus, a pápa átszervezte a Szent Sír Lovagrendet is, és 1868-ban három osztályra osztotta: nyakékes lovagok és dámák, lovagok, dámák. 1928-tól a Rend nagymesteri széke Rómában, nagyperjeli széke pedig Jeruzsálemben jelölődött ki. 1994. január 21. Pápai bulla hirdette ki, miszerint a Rend védőszentje: Szűz Mária. 2004-ben negyven országban több mint huszonegyezer lovag és dáma fejt ki kulturális és szociális tevékenységet.

✍Harmat Árpád Péter✍

Forrás: http://tortenelemcikkek.hu