Simonyi Károly mérnök,
fizikus (1916-2001) nevét a fizikával közvetlenül nem foglalkozók
leginkább A fizika kultúrtörténete című kötete kapcsán
ismerhetik. Ez a nagyszabású kötet nem pusztán csak
fizikatörténet, hanem olyan nagyszabású szintézis, mely a
tudományos megismerés adott korszakbéli művészeti és kulturális
hatásait is átfogóan megismerteti. A több magyar és német
kiadást megért könyv szerzőjének szűkebb szakterületein kívüli
szélesebb körű ismertséget és elismerést hozott.
Életrajzi
interjúkötetében A fizika kultúrtörténete megírásához vezető
szellemi előzményekről is részletesen beszél, amiből egy rövid
tanúságos idézettel szolgálunk. A beszélgetésrészlet
értelmezéséhet szükséges tudni, hogy Simonyi Károly
Egyházasfaluban született egy földművescsalád hetedik
gyermekeként.
„-Egy apró faluban
milyen szép könyvvel találkozhattál?
- A misekönyvvel. A falu plébánosa nagyon szeretett, sokat lábatlankodtam körülötte. Megtanított ministrálni, aminek óriási előnye volt, hozzászoktatott a latin szövegmondáshoz, megtanultam a szavakat, a kiejtésüket.. És közben ott volt ez a csodálatosan szép könyv,a misekönyv. Különben plébánosunknak, Kapuy Eleknek köszönhetem azt is, hogy elindulhattam az értelmiségivé válás útján.. Nosztalgiám mindmáig megmaradt a szép könyvek iránt. Úgy hatvanéves lehettem, amikor az egyik antikváriumban megláttam egy gyönyörű misekönyvet, vörös bőrkötésben. Azonnal megvette, láthatod, azóta itt őrzöm. Valami még A fizika kultúrtörténetébe is lecsapódott ebből a nosztalgiámból.
- - Az idézetek piros színnel való nyomása, a könyv szövegének fekete-piros együttese, a szép méltóságteljes kiállítás...?
- Igen mindebben kissé benne rejtőzik az én hajdani misekönyvszeretetem.”
Staar Gyula: De mi az
igazság... beszélgetések Simonyi Károllyal Közlöny- és
Lapkiadó Budapest, 1996 113-114. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése