Hűség a hagyományhoz:
Pio atya egész életében a Tridenti rítus szerint mutatta be a szentmisét. Ez a liturgikus forma mélyen összefonódott az ő lelkiségével, misztikus élményeivel és a stigmáival, amelyeket 50 éven át viselt.
Kivételes engedély:
A II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) után, amikor az új liturgikus reformokat bevezették, Pio atya külön engedélyt kapott arra, hogy továbbra is a régi rítus szerint misézhessen.
Misztikus élmények:
A Tridenti mise során Pio atya gyakran mély elragadtatásba esett. Tanúk szerint a miséi alatt gyakran sírt, hosszú csendekbe merült, és úgy tűnt, mintha közvetlen kapcsolatban állna a szenvedő Krisztussal.
Lelki örökség: