2017. április 24., hétfő

XVI Benedek: Az Egyházat felforgató válság mindenek fölött a liturgia válsága

XVI. Benedek Opera omnia XI. kötetének orosz nyelvű kiadása idén húsvétkor jelent meg (ebben az évben a Húsvét Keleten és Nyugaton azonos napra esett) XVI. Benedek pápát pedig a projekt kezdetén 2015-ben az előszó megírására is megkérték.
A Corriere della Sera közölte az orosz kiadás előszavának olasz változatát, amit most magyarul közlünk.
  XVI Benedek
[Corriere della Sera, 2017 április 15]
Nihil Operi Dei praeponatur – “Semmit sem tegyenek az Isten tisztelete elé.” Ezekkel a szavakkal rendelte el Szt. Benedek Regulájában (43,3) az istentisztelet abszolút elsőbbségét a monasztikus élet minden más feladatával szemben. Ez még a monasztikus élet során sem volt nyilvánvaló, hiszen a szerzetesek számára a földművelés és a tudományos munka is lényeges feladat volt.
A mezőgazdaságban, de a kézműves iparban és a oktatásügyben is felmerülhetnek alkalmi sürgős feladatok, amelyek fontosabbnak tűnhetnek a liturgiánál. Ezzel szembesülve Benedek elsőbbséget ad a liturgiának, amivel egyértelműen kihangsúlyozza magának Istennek elsőbbségét életünkben. “Az Isteni Officium órájában, amint meghallják a jelet, engedjék el azt, ami a kezükben van és a legnagyobb sietséggel igyekezzenek.” (43, 1)
A mai emberek lelkiismeretében Isten dolgai, köztük a liturgia is egyáltalán nem tűnik sürgősnek. Bármi más lehet sürgős. De Isten dolgai soha nem látszanak sürgősnek. Persze, joggal mondhatjuk, hogy a monasztikus élet nyilvánvalóan valamelyest különbözik a világi emberek életétől és ez kétségtelenül jogos. Mindazonáltal Isten elsőbbsége, amelyről megfeledkeztünk, mindenki számára érvényes. Ha Isten már nem fontos, akkor megváltoztak a kritériumok annak meghatározásához, hogy mi a fontos. Amikor az ember félretolja Istent, saját magát aláveti olyan kényszereknek, amik anyagi erők rabjává teszik őt és amelyek ezért ellentétesek méltóságával.
A II Vatikáni zsinatot követő években ismételten tudatosult bennem Isten és az isteni liturgia prioritása. A liturgikus reform félreértelmezése, amely széles körben elterjedt a katolikus egyházban azt eredményezte, hogy egyre inkább előtérbe helyezték a tanítás szempontját valamint az egyéni aktivitást és kreativitást. Az emberi tevékenység majdnem odáig vezetett, hogy megfeledkeztek Isten jelenlétéről. Ebben a helyzetben egyre világosabbá vált, hogy az Egyház létének alapja a liturgia, a liturgia helyes ünneplése és hogy az Egyház veszélybe kerül, amikor Isten elsőbbsége már nem jelenik meg a liturgiában és így az életben sem. Az Egyházat felforgató válság legmélyebb oka az Isten elsőbbségének eltűnése a liturgiából. Mindez arra vezetett engem, hogy a korábbinál még szélesebb körben a liturgia témájának szenteljem magam, mert megértettem, hogy a liturgia igazi megújulása az Egyház megújulásának alapvető feltétele. Az Opera omnia 11. kötetében összegyűjtött tanulmányok ezen a meggyőződésen alapulnak. Ám végső soron a keleti és nyugati liturgia lényege, minden különbségük ellenére azonos. Ezért remélem, hogy ez a könyv az orosz keresztényeknek is segíthet, hogy új és jobb módon megértsék azt a nagy ajándékot, ami a szent liturgiában adatott nekünk.
Vatikán Város, Szt. Benedek ünnepén
2015. július 11.

Megjegyzés: Az orosz kötet, a Moszkvai Pátriárkátus Pravmir hírportálja szerint 2017 végén vagy 2018 elején kellene, hogy megjelenjen, a Vatikáni Kiadó (Libreria Editrice Vaticana-LEV) és a Moszkvai Pátriárkátus Kiadója (Издательство Московской Патриархии) közös vállalkozásának részeként, amihez hozzátartozik a Pátriárka könyveinek olasz nyelvű kiadása is a LEV által.

Forrás: juventutem.hu

A bácsalmási Nepomuki Szent János-szobor

Húsvétvasárnap Bácsalmáson tartózkodtam és kilátogattam a Kossuth-parkba.
A mintegy négyhektáros, bekerített park – amelynek bejáratánál tábla figyelmezteti a látogatót arra, hogy védett területen jár – Bácsalmás központjában található. Beléptünkkor azonnal szemünkbe ötlik a csatornával határolt gyep szegélyében álló kocsányos tölgyek csoportja, mely a park egyik legfőbb értéke. Magasságuk, hatalmas lombkoronájuk alapján a fák igencsak korosnak tekinthetőek.
A park említést érdemlő fásszárúfajai közé tartozik még a hegyi, mezei és korai juhar, a keleti platán, a vadgesztenye és a tiszafa. A csatornát szegélyező kőrisek és füzek sok madárfaj számára biztosítanak élőhelyet. A park élővilágának kutatásával a Bácsalmási Természetvédelmi Egyesület foglalkozik, munkájuk eredményeit a terület jellemző növény- és állatfajait bemutató tábla ismerteti.
A gazdag rovarvilágot olyan fajok képviselik, mint a kis és a védett nagy hőscincér, az ormányos virágbogár, a golyógubacsdarázs és a védett kardoslepke, védett madárfajaink közül a jégmadár, a kuvik, a zöld küllő és a nagy fakopáncs előfordulása egyaránt bizonyított. A szabadon látogatható park fennmaradása a város és a helyi természetvédelmi egyesület gondos munkájának köszönhető.
Ami miatt mégis kilátogattam erre az "édeni" helyre, az a 2016. május 28-án Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét Egyházmegye érseke által felavatott és felszentelt, restaurált Nepomuki Szent János-szobor. A restaurálást Kosik Márk Titusz V. éves szobrász-restaurátor végezte.
Köztudomású hogy
Nepomuki Szent Jánost a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentjeként, a gyónási titok mártírjaként tartják számon ,Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. Számtalan helyen hidak és folyóvizek mentén láthatjuk alakját, sok helyen mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat.
Kívánom hogy ez a szobor legyen a település védelmére hosszú időn keresztül!

 Jól látszik, milyen volt a szobor a restaurálás előtt és után.

†Hagyományos római rítusú Szentmise - 2017 Április 30†

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

2017. április 18., kedd

Nepomuki Szent János szobor avatása Algyőn

Lassan feledésbe merül, hogy Algyő egykor halászfalu volt, pedig erre az 1950-es évekig még egy Nepomuki Szent János szobor is emlékeztetett a töltésen, tekintetével a Tisza algyői szakaszát őrizte. A szobor visszaállítását határozta el az ALTE, a nagyközség életében egyedülálló módon gyűjtést is hirdetett az egyesület, hogy részben a helybéliek összefogásával emeljék újra a szobrot.
A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentjeként, a gyónási titok mártírjaként tartják számon Nepomuki Szent Jánost, aki Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. Számtalan helyen hidak és folyóvizek mentén láthatjuk alakját, sok helyen mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. Algyőn a múlt század elején emeltek szobrot a szentnek, néhány száz méterre a templomtól a töltés tetején, ám ma csak a talapzata áll. „Az algyői szobrot az ötvenes években vandálok zúzták össze, és maradványait a Tiszába hajigálták” – írja ifj. Lele József a Nepomuki Szent János szobrok Szeged környékén című művében, vagyis több mint hat évtizede nem őrködik a Tisza fölött,egészen mostanáig.....😇


Amerikai püspök "nyelvre és térdelve" áldozásra kéri az egyházmegye híveit

Robert Morlino, az Egyesült Államokban található Wisconsin Madison egyházmegyéjének püspöke arra kérte az egyházmegye összes hívét, hogy idén őszig mindannyian térjenek át az Oltáriszentség nyelvre és térdelés közbeni fogadására. A püspök reménye szerint ezzel növekedni fog a hívekben a "hódolat" Krisztus Valódi Jelenléte iránt az Eucharisztiában.
Morlino püspök minderre az április 11-ei krizmaszentelési szentmise homíliájában kérte a híveket. "Azt kérem, hogy együtt induljunk el az Oltáriszentség fogadása közbeni nagyobb hódolat felé. Azt kérem, hogy merjük mindannyian nyelvre és térdelve fogadni az Oltáriszentséget." - fogalmazott szentbeszéde végén a püspök.
"Kétségtelen, hogy az Oltáriszentséget nyelvre fogadni hódolatteljesebb. És nem tud lezser gesztussá válni. Azt kérem, hogy most ősztől a diákjainkat is az Oltáriszentség nyelvre fogadására tanítsuk." - tette hozzá a püspök.
Az 1960-es évekig a katolikusok térdelve és nyelvre fogadták az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentség kézbe fogadása egy nyílt engedetlenségi mozgalomként indult, Hollandiából. A kézbe áldozás visszaélésszerű elterjedése nyomán végül VI. Pál pápa, óvatosságra intve és szigorú feltételek mellett, jóváhagyta, hogy a püspökök külön engedélyt adjanak az egyházmegyéjük területén a kézbe áldozásra, egy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáción keresztül kiadott 1969-es levelében.
Madison püspökének lépését Brent King, az egyházmegye kommunikációs igazgatója úgy kommentálta, hogy az Oltáriszentség hagyományos módon (térdelve és nyelvre) történő fogadása növeli a hódolatot a test leeresztésének külső gesztusán keresztül, ami az Isten előtti személyes alázat belső érzésévé alakul. Ahogy Szent Pál írja a filippi híveknek - idézi King -: "Jézus nevére hajoljon meg minden térd" [Fil 2,10].
King elmondta, hogy "ha térdelünk, hódolatot fejezünk ki aziránt, amit valóban hiszünk is: hogy Krisztus teste, vére, lelke, és istensége jelen van a szentostyában." Ugyanakkor hozzátette: senki olyantól nem fogják megtagadni az Oltáriszentséget, aki továbbra is a kézbe áldozás mellett dönt.
Homíliájában Morlino püspök Robert Sarah bíborosnak, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusának március 31-ei beszédére hivatkozott, amiben a prefektus - XVI. Benedek pápával egyetértve - "a hit súlyos válságáról" beszélt, mint ami nagymértékben a liturgia válságával függ össze (a prefektus bíboros teljes beszédének magyar fordítását a Juventutem Magyarország tette közzé).
Morlino püspök szerint miközben a katolikus egyház egyre többet foglalkozik a legkülönfélébb társadalmi kérdésekkel, aközben kudarcot vall az élő hit átadásában a következő nemzedékeknek. Mint mondta, erre rávilágít az a tény, hogy ma már a katolikusoknak csak kevesebb, mint negyede (Magyarországon egytizede) jelenik meg egyáltalán szentmisén.
Sarah bíboroshoz hasonlóan Morlino püspök is panaszkodott a liturgiában megjelent "tevékenységkényszer" miatt, amiben immár mindenki úgy érzi, hogy valamit muszáj tevékenyen művelnie a szentmise alatt. A püspök szerint a II. Vatikáni Zsinat "actuosa participatio" felhívása a hívek felé a liturgiában való "valódi részvételre" és nem pedig "aktív részvételre" felhívást jelent.
A püspök szerint fontosabb, hogy a szentmise résztvevői mély szemlélődést végezzenek arról, ami a szentmisében történik, vagyis arról, hogy Isten testben, vérben, lélekben és istenségében valóban megjelenik. Ennek fel kellene kavarnia a szentmisén résztvevők lelkét, csodálattal és csodálkozással kellene eltöltenie őket; ehelyett a hívek túlságosan elfoglalják magukat a szentmisén ahhoz, hogy erre figyeljenek - tette hozzá.
Amikor tavaly Sarah bíboros - a Vatikán liberális köreiben aggodalmat keltő módon - arra kérte a papságot, hogy az adventi időszakban végezzék a szentmisét 'ad orientem', azaz a liturgikus kelet felé forduló módon, Morlino egyike volt az Egyház első olyan püspökeinek, akik a kérést maguk is teljesítették.
Mindezt megelőzően Morlino arra is felszólította az egyházmegyéje plébániáit, hogy a tabernákulumokat minden templomban középre, a szentély középpontjába helyezzék vissza.
Morlino püspök 2003-ban kerül a madisoni egyházmegye élére. Közvetlenül őt megelőzően az egyházmegyét még a liberalizmus fellegváraként emlegették, politikai és vallási értelemben egyaránt. Morlino érkezésekor az egyházmegyében már mindössze csak hat szeminarista készült papságra. Morlino püspöksége alatt, 2015-re ez a szám meghatszorozódott. Innovációk helyett mindössze annyi kellett hozzá, hogy az egyházmegyének végre olyan püspöke legyen, aki komolyan veszi a katolikus hitet.

Írta: Katolikus Válasz